„Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait.” – Így üdvözölte versében Thomas Mannt József Attila.
Igazabbat, pontosabbat senki nem mondott a nagy német íróról, mint a nagy magyar költő. „Fehérek közt egy európai” – így üdvözölte versében Thomas Mannt Budapesten 1937. január 13-án József Attila. A Nobel-díjas író ekkor már nem a hazájában, hanem Svájcban élt, a náci Németország az állampolgárságától is megfosztotta.
JÓZSEF ATTILA: THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE
(részlet)
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
(1937)
A lübecki patrícius kereskedőcsalád a 19. század végén két jelentős egyéniséget adott a német irodalomnak. A család szinte minden tagja hagyott maga után írásos nyomokat, főképpen memoárokat – úgy látszik, hogy a híradás az utókornak mindannyiuk számára fontos volt. Regényíróvá hárman váltak: Thomas, a bátyja, Heinrich és a fia, Klaus 1871-ben született Heinrich Mann, négy évvel később Thomas. Az idősebbik fivért IV. Henrik francia királyról szóló regényciklusa mellett a Ronda tanár úr tette ismertté, amelyből A kék angyal című film készült, Marlene Dietrichhel. Thomas Mann remekműveit pedig olyanok is sorolni tudják, akik egy sort sem olvastak tőle: Buddenbrook-ház, A varázshegy, Mario és a varázsló, József és testvérei, Doktor Faustus.
„Tudom, hogy a szerencse és a fellendülés külső, látható, kézzelfogható jelei és szimbólumai csak akkor mutatkoznak, amikor valójában minden már lefelé halad. Ezeknek a külső jeleknek idő kell, mint a csillagfénynek, hogy megérkezzenek, mert nem tudjuk, hogy ott fenn a csillag nincs-e kihunyóban, nem hunyt-e ki már, mikor a legfényesebben sugárzik…” (Thomas Mann: A Buddenbrook-ház)
Katja Pringsheim, az első müncheni lány, aki szülővárosában egyetemre járt, 1905-ben ment feleségül Thomas Mannhoz. Ő maga is megírta emlékeit a házasságukról, amelyből három fiú és három lány született. Közülük a legidősebb, Erika, színésznő, író és publicista lett. 1933-ban ő mentette ki apja kéziratait a nácik által megszállt müncheni házukból, majd Borsdaráló című politikai kabaréjával szerepelt Európa nagyvárosaiban. Második férje, W. H. Auden költő révén brit állampolgárságot nyert, és haditudósítóként járta a hadszíntereket.
A Mann fiúk közül a szépírói „vonalat” a legidősebb, az 1906-ban megjelent regénye – az embertelen rendszert kiszolgáló művész sorsáról – Szabó István ennek alapján forgatta Oscar-díjas filmjét. Klaus Mann az amerikai hadsereg tagjaként Olaszországban harcolt. A háború utáni, kilátástalannak ítélt helyzet, az emberi-írói elismertetésért folytatott küzdelem azonban felőrölte idegeit, és 1949-ben, negyvenhárom évesen öngyilkos lett. Napjaink német irodalomkritikus-doyenje, Marcel Reich-Ranicki így írt róla: „Homoszexuális volt. Szenvedélyes volt. Thomas Mann fia volt. Tehát háromszorosan sújtott”. Thomas Mann, akinek viszonya fiához – saját szavaival – „nehéz volt”, így búcsúzott tőle: „…komolyan úgy vélem, hogy nemzedéke legtehetségesebbjei közé tartozott.”
