Gustav Klimt mozaik hatású festői stílusára jellemző a sok arany és ezüst felület, mely egyszerre geometrikus és növényien stilizáló, művei a szecesszió egyik legjelentősebb fejezetéhez tartoznak. Démonikus nőalakjai a kor fülledt erotikáját idézik.
Az osztrák festészet kimagasló képviselője, Gustav Klimt (1862. július 14.) képein meg-megújuló témaként tért vissza egy nőalak. Nőábrázolásai az utóbbi évtizedekben az alkotó legfontosabb műveivé léptek elő, noha keletkezésük idején – és azt követően is sokáig – a dekadens nőiesség megjelenítéseként nem sokra értékelték ezeket.
Művészet érzékiséggel
Vitathatatlan, hogy Klimt munkássága úgy hódol az erotika előtt, mint senki másé. Kifejező szemléltetésében zavarba ejtő módon alkalmazzák az erotikus művészet jegyeit. Egyik legismertebb művét, Judit 2, Salome néven is ismert festményét 1909-ben festette. A figura érzéki, előadásmódja egy sereg erősen kontrasztos – az egyiptomi kultúra és a bizánci mozaikok ihlette – díszítőelem halmazából áll össze. A merev kompozíciójú palást csúcsán mámorittas arc rajzolódik ki, kiemelkedik vonásait a karomként megrajzolt kezek is. Jól érvényesül a körvonalak kissé szenvelgő szépsége.
Klimt azonban az erotika és a vágy megjelenítését nem kizárólag fiatal nők aktábrázolására korlátozta, hanem a nőiesség minden formáját megörökítette, a várandósságot éppúgy, mint a korosodó asszonyokat és a testi szépség elvesztését. A kor gondolkodásának megfelelően Klimt számára a nőiesség összekapcsolódott a természettel, melynek ciklikus szabályosságát – a születést és elmúlást – nőkről készült képeiben juttatja kifejezésre.
Klimt korai, történelmi eseményeket bemutató jelenetei, majd erotikus-szimbolikus témákat megörökítő, a realizmust a dekorativitással párosító művei ma is népszerűek, nem egy alkotása dollármilliókért kel el az árveréseken. Sajátos színvilágú falfestményei, akárcsak táblaképei (Igazság, A három életkor, A csók) bölcselkedő, morális vagy szexuális tartalmúak. Kiváló portrékészítő, reklámgrafikus és iparművész volt, ruhaterveket és mozaikokat is készített.
Az aranyozott jólét
Gustav Klimt akkor festett, amikor kedve volt hozzá – ez volt sok tehetős bécsi veszte. Például egy iparmágnás 15 éven keresztül kérlelte a festőt, hogy készítsen portrét a feleségéről. A festő azonban mindig az ösztöneire hallgatott, saját jóléte volt az, ami egyedül motiválta. Mindenki úgy képzeli el a műtermét, hogy három, négy meztelen nő szaladgál benne, mint Raoul Ruíz Klimt című filmjében, amelyben John Malkovich alakította a festő figuráját.
Kétség nem férhet hozzá, hogy Klimt különleges ember volt; noha nem járt művészeti akadémiára, minden anyagot, technikát ismert és fel is használt műveiben. Képei akkor is három dimenziósak, amikor csak két dimenzióban festette meg őket, vagyis mindegyik műve relief és minden portréja iparművészeti elemekkel tűzdelt.
Művészettörténészek szerint Klimt nem adott senki szavára, úgy élt, ahogy akart, mindemellett pragmatikus, kényelmes és lusta ember volt. Ezt igazolja, hogy a festő soha nem kötelezte el magát egyik szerelmének sem, nem tartott fönn saját lakást, anyja 1915-ben bekövetkezett haláláig vele élt, majd azután a két nővérével. Az őt ábrázoló fotókon egy szerzetes csuhára emlékeztető festőkabátjában gyakran feszes, távolságtartó pozícióban látható, vonzotta a nőket, és ő nem állt ellen, hasonlóképp erősen vonzódott a gyengébbik nemhez. Az 1890-es évek elején ismerkedett meg Emilie Flöge (1874-1952) divattervezővel, modellel, élete végéig szerelmes volt belé, de soha nem kötöttek házasságot, sőt, kapcsolatuk ideje alatt 14 gyermeke született különböző asszonyoktól. Mindazonáltal szociálisan igen érzékeny volt, senkinek nem mondott nemet, ha az illető szükséget szenvedett.
Fotók: Wikimédiam gustavklimt.com
