„Nekem Magyarország a hazám, és Amerika az otthonom. Én Magyarország fia vagyok” – vallotta a 95 éves korában elhunyt John Lukacs Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai történész, író.
Kilencvenöt éves korában meghalt John Lukacs Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai történész, író. Lukács János Albert néven 1924. január 31-én született Budapesten. Polgári családból származott, édesapja orvos volt. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakán kezdte meg. A második világháború idején zsidó származású édesanyja miatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944 nyarán megszökött, sikerült túlélnie a nyilas rémuralmat és Budapest ostromát. Miután a szovjetek magyarországi jelenlététől nem várt semmi jót, útlevélkérelmét pedig elutasították, 1946-ban átment a határon Ausztriába, és végül az Egyesült Államokban telepedett le.
1947-től 1994-es nyugdíjazásáig Philadelphiában a Chestnut Hill College történészprofesszora volt. Évekig adott elő vendégprofesszorként a legrangosabb intézményekben, többek között a Columbia Egyetemen, a Pennsylvaniai Egyetemen, a Johns Hopkins Egyetemen és a Princeton Egyetemen. Az 1980-as évektől rendszeresen járt haza Magyarországra, a rendszerváltás után előadásokat tartott a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen és az ELTE-n.
Több mint 30 könyve jelent meg, több száz tudományos cikket publikált. Fő kutatási területe a második világháború története volt, és sokat írt az amerikai történelemről és történetfilozófiai kérdésekről, kedvenc műfaja a közérthető, mégis magas nyelvi és szakmai színvonalon álló esszé. Első jelentősebb munkáját 1953-ban adta ki Nagyhatalmak és Kelet-Európa címmel. A hidegháború története című 1961-es művét mind a mai napig a hidegháborús korszak egyik legjobb elemzésének tartják, a könyvet 1966-ban bővített változatban is megjelentette.
Népszerű az Utolsó európai háború (1939-1941), valamint az 1945: Nulla év című munkája is. 1984-ben adta ki Az Egyesült Államok huszadik századi története című összefoglalását, 1988-ban pedig a magyar főváros múltjáról írt Budapest 1900 című könyvében.
„Bármilyen méretű is az érdeklődés 1900 Budapestje iránt, mégsem a nosztalgia késztetett a Budapest, 1900 megírására – bocsátja előre a szerző. – Volt akkoriban (és van ma is) valami kettősség ennek a városnak az életében. Jellegének egyik – visszatekintve színes és vonzó – eleme, hogy életteli, olykor majdnem nyers provincializmusa megfér az urbánussággal, olyan műveltséggel, amely különös módon egyszerre magyar és kozmopolita.”
A párviadal című műve a második világháború egyik legizgalmasabb szakaszának dokumentumokon alapuló krónikája, a Churchill és Hitler közötti, 1940. május-júliusi nyolcvannapos párbajról szól, amikor az új brit miniszterelnök egyedül nézett szembe az Európát meghódító náci Németországgal. 1997-ben került a könyvesboltokba A történelmi Hitler című munkája, amely nem Hitler-életrajz, hanem a náci Harmadik Birodalom vezéréről megjelent biográfiák elemzése, de vizsgálja Hitler személyiségét és gondolkodását is.
Számos történetfilozófiai és önéletrajzi jellegű esszét is publikált, kiemelkedik közülük az általa is legjelentősebbnek tartott A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete (2004).
John Lukacs volt az amerikai katolikus történészek szövetségének elnöke, munkásságát az Egyesült Államokban 1991-ben Ingersoll-díjjal, 2001-ben George Washington-díjjal jutalmazták. Magyarországon 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, 2014-ben Széchenyi-nagydíjjal ismerték el tudományos pályafutását. Több egyetem is díszdoktorává fogadta, 2009-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemtől kapott díszdoktori elismerést.
Magyar-amerikai kettős kötődését természetesnek vette. „Nekem Magyarország a hazám, és Amerika az otthonom. Én Magyarország fia vagyok. De tovább megyek. Az előbb azt mondtam, magyarul érzek. Ez az érzés olyan valami, amit az ember csak az anyjától kaphat. Innen nézve Magyarország az anyám, Amerika a feleségem” – vallotta egyik interjújában.
„Egy összeurópai bevándorlási politika nélkül, amely végső esetben a kényszerítő eszközöktől sem riad vissza, nem lehet és nem is lesz valamit is érő „Európa”.” (John Lukacs: A XX. század és az újkor vége)
Lukacs önmagát nem is konzervatívnak, hanem „reakciósnak”, a letűnőben lévő polgári kor képviselőjének nevezte, aki a populizmust tartotta a modern demokráciára leselkedő legnagyobb veszélynek. Mint magyarul is megjelent önéletrajzi kötetében, az Egy eredendő bűnös vallomásaiban (2001) írja, a reakcióst az különbözteti meg a konzervatívtól, hogy a megőrzés pártján van ugyan, de nem nacionalista. 2006-ban ugyancsak Egy eredendő bűnös vallomásai címmel riportfilmet forgattak vele Budapesten, amelyben életéről, a történelmi tudatról, Európáról és Amerikáról, az európai civilizáció válságáról, phoenixville-i otthonáról és szülővárosáról, Budapestről beszélt. 2013 májusában Búcsúelőadások címmel két előadást tartott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.
John Lukacs történész szívelégtelenségben hunyt el hétfő hajnalban a pennsylvaniai Phoenixville-ben lévő otthonában – közölte mostohafia, Charles Segal.
