„Éjjel olvastam Virágocska első könyvét: Nyíló szirmok. Nagyon szép. Boldog vagyok.” Milyen lehet az élet egy zseniális apa árnyékában? Móricz Zsigmond lánya, Móricz Virág író, műfordító, filmes segédrendező 105 éve született.
„Apám úgy mondta, ez alatt az idő alatt elolvasott ezerhétszáz regényt és négyezer novellát. Ha ez tréfás túlzás is, biztosan a fellelhető legjobb írásokat közölte – melyeknek nagy része ma is érték. Nem is szólva arról, mennyit írt ő maga bele, s az kinek, mennyit ér!”
Móricz Zsigmond és Holics Eugénia Margit (Holics Janka) legidősebb lánya, Móricz Virág 1909. szeptember 23-án született Budapesten. Művészettörténeti tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte, a budapesti egyetemen pedig 1932-ben művészettörténetből és esztétikából doktori oklevelet szerzett. A húszas évek végétől jelentette meg szépirodalmi írásait, édesapja mellett titkári teendőket végzett, egy ideig, 1931-32-ben a Nyugat titkáraként is dolgozott. A Móricz nélküli Nyugatban már csak egyszer publikált: az 1936-os novellapályázatán díjat nyert Bukaresti éjszaka című novellájával.
1937. december 31-én Budapesten férjhez ment a nála öt évvel idősebb Koch Richárd okleveles gépészmérnökhöz, aki 1945-ben változtatta nevét Kolosra). Néhány írása napvilágot látott a Magyar Csillagban is, közben filmes segédrendezőként dolgozott, de Móricz utolsó éveiben apja mellett titkárkodott, majd annak halála után annak hagyatékát és életművét gondozta.
Móricz Virág számos regény szerzőjeként vált ismertté és népszerűvé; novellái, cikkei, fordításai, külföldi utazásaival és hazai kérdésekkel foglalkozó riportjai sűrűn megjelentek. Első nagyobb terjedelmű műve, az Apám regénye 1953-ban látott napvilágot, igen nagy sikert aratott, több kiadásban is megjelent. Legjelentősebb írásai Móricz Zsigmond életének gazdag anyagra támaszkodó, személyes hangvételű, művészien megírt visszaemlékezései. Regényeiben a mai élet kérdései foglalkoztatták, főként a nők helyzete az átalakuló társadalomban.
Többször kikérték kritikai, illetve kiegészítői véleményét, például édesapja Rokonok című regényéről szólva azt hangsúlyozta Móricz Virág, hogy egyrészt milyen mélyen Móricz saját tapasztalataiban, élményeiben, élethelyzetében gyökerezik a könyv, másrészt hogyan emelkedik tovább, és válik általánosabb jelenésűvé. Ez a jelentés szerinte a vidéki városok belső világa, az érdekek összekapcsolódása, a “városi bűnszövetkezetek” kialakulása. „A Rokonokat azért is írnia kellett, mert Az Est-lapokkal olyan megállapodása volt, hogy minden évben ad egy regényt, s azalatt nem kell cikkeket írnia.” […] „1930 nyarán folyt a regény első vázlata a Pesti Naplóban, negyvenöt folytatásban. Ebben az időben voltak legjobban terhére a rokonai. Segített rajtuk, de megírta őket. Mint mindig, most is életkörülményei adták regénye ötletét. Itt voltak körülötte felnőtt testvérei, unokatestvérei, sőt távolabbi és előző generációhoz tartozó atyjafiai is. És lassan felnőttek a gyerekei… Mennyit rettegett, hogy mi is olyanok leszünk, mint a többi rokon! Megelőző ápolással igyekezett bennünket ettől visszatartani.”
Apám regénye
Móricz Virág édesapja korábban kiadatlan naplóinak, jegyzeteinek, levelezésének és egyéb dokumentumainak felhasználásával „a mindennapok láncán” haladva írta meg a 20. század egyik legnagyobb magyar regényírójának az életregényét. Olyan „családi tükör” ez a könyv, amely az életút mellett az életműre is fényt vet, s mindmáig a legteljesebb Móricz-monográfiának tekinthető. Móricz Virág most tragikus sorsú édesanyjának, Holich Jankának állít emléket, de egyben – a rendkívül gazdag családi archívum jóvoltából – a família genealógiáját is kezünkbe adja. A család több emberöltőnyi levelezése valóban regénnyé teszi a könyvet, de egyben értékes kordokumentum is, szociológiai hitelességű adalékok tömege egy réteg mindennapjairól, kapcsolatrendszeréről, mobilizációs folyamatairól.
Természetesen megritkul a levelezés Holich Janka és az író házassága idején, de Móricz Virág saját emlékeiből kitölti az űrt, s a házaspár sorsának, kapcsolatának alakulását Móricz-dokumentumokkal is illusztrálja.
A házasság utolsó, kritikus esztendeinek leírásakor szinte felizzik a kötet, amikor a szülők közt már annyira elmérgesedett a viszony, hogy megint tollat ragadnak, és levélben magyarázzák egymáshoz fűződő kapcsolatuk problémáit, s próbálják oldani-odázni házasságuk válságát. A sem veled, sem nélküled drámája átütő erővel sugárzik ezekből a levelekből, s legszemélyesebb, legintimebb pillanataiban villantja föl e két nagy egyéniség portréját.
Móricz Zsigmond szerkesztő úr
Amikor az Apám regénye megjelent, az egyik lelkes és elismerő kritika megjegyezte, hogy Móricz Virágnak folytatnia kellene ezt a munkát: továbbírni Móricz Zsigmond életének történetét. A kitűnő írónő, aki a Móricz-hagyaték őrzője és ápolója is, új könyvében ezt a tanácsot követi: Móricz Zsigmond életének négy esztendejét tárja az olvasó elé, azoknak az esztendőknek a históriáját, amikor Osvát Ernő halála után Móricz szerkesztette – egy ideig Babits Mihállyal együtt – a Nyugatot.
Móricz Virág gazdag, jórészt ismeretlen, kiadatlan anyagra támaszkodott: az író feljegyzéseire, naplószerű vallomásaira, levelezésének arra a részére, amely még nem látott napvilágot. Ennek a rendkívül érdekes dokumentumanyagnak és saját emlékeinek alapján írta meg Móricz Virág ezeknek az izgalmas esztendőknek a történetét: könyve fontos adalék Móricz Zsigmond teljesebb megértéséhez, a két háború közti magyar irodalom és művelődés, sőt a politikai és társadalmi élet feltárásához, s egyben érdekes olvasmány.
Irodalmi munkásságát ez év januárjában, a Magyar Kultúra Napján a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszteje kitüntetéssel ismerték el.
Fotók: est.hu, OSZK, PIM
