Grafikus, szobrász, érmész, rajzművész, akvarellista, illusztrátor, művészeti író, a huszadik századi magyar művészet, kiemelkedő egyénisége. Ferenczy Béni, a művészcsaládba született zseni élete végéig, nagy betegen is alkotó művész maradt.
Ferenczy Béni, a XX. századi magyar plasztika egyik legnagyobb mestere 45 éve, 1967. június 2-án halt meg.
Ferenczy Béninek a teljes életművét szinte lehetetlen lenne bemutatni, hiszen úgy stílusában, mint technikai ismereteiben az egyik legszerteágazóbb gondolkodású alkotója hazai művészetünknek.
1890. június 18-án született a magyar képzőművészet különleges ikerpárja, Ferenczy Béni Kossuth-díjas szobrász, grafikus és ugyancsak Kossuth-díjas ikertestvére, Noémi, aki festőművész és a modern magyar gobelinművészet megteremtője volt.
Szentendrén születtek a Ferenczy testvérek, apjuk Ferenczy Károly, a nagybányai művésztelep vezető egyénisége, anyjuk, Fialka Olga is jelentős festőművész volt, akárcsak Valér bátyjuk.
Ferenczy Béni 1907-től Nagybányán Iványi-Grünwald Bélánál és Réti Istvánnál, majd Firenzében, a müncheni akadémián és Párizsban tanult, 1914-ben tért haza. Noémi Párizsban tanulta meg a szövés technikáját, de jórészt autodidakta volt, szőnyegeit maga tervezte és szőtte. Művészi állomásai Firenze, Velence, Bécs, München és Berlin voltak. Mindketten kiállítottak a család 1916-os tárlatán az Ernst Múzeumban.
1919-ben részt vettek a Tanácsköztársaság kulturális tevékenységében, a bukás után Béni Romániába, Csehszlovákiába, majd Bécsbe emigrált, és ott nősült meg. Noémi is Bécsbe emigrált.
Ferenczy Béni 1923-24-ben Berlinben élt, Bernáth Auréllal rendezett közös kiállítást, 1925-ben a pesti Nemzeti Szalonban mutatta be munkáit. 1932-ben Moszkvába ment, itt házasodott meg másodszor, egy kivégzett magyar emigráns orosz özvegyét vette el. 1935-től újra Bécsben és Budapesten élt, 1942-ben részt vett a Velencei Biennálén. A második világháború alatt zsidókat mentett, Budapest ostroma alatt műterme elpusztult.
1946-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárának nevezték ki, 1948-ban megkapta első Kossuth-díját. A dogmatikus kultúrpolitika azonban két év múlva nyugdíjba kényszerítette, mert Petőfi-szobrát nem találták elég heroikusnak. 1956-ban agyvérzése nyomán jobb oldala megbénult, beszélni is alig tudott, de megtanult bal kézzel festeni és mintázni. 1963-ban Bécsben, 1965-ben Hágában rendeztek alkotásaiból kiállítást, 1956-ban érdemes, 1958-ban kiváló művész lett, 1965-ben ismét Kossuth-díjat kapott.
„A szavak nem egyszerre hagyták el Ferenczy Bénit. 1956 november eleje neki a szívéből indított el egy parányi vérrögöt; ez a vérárammal az agyába jutva a bal félteke valamelyik véredényében akadt meg. A szobrász jobb oldala teljesen megbénult, de a szókincse csak fokozatosan tűnt el. Olvasni is tudott még eleinte, de aztán, ahogy kellő vérellátás híján az agynak nyilván még további része halt el, már csak a francia szöveget ismerte meg. Emlékszem reményteli és naiv meglepetésünkre, mikor kórházi szobájában kezébe adtuk a magyarországi eseményekről döbbenetes fényképekkel tudósító Paris Match friss számát. Ő végignézte a képeket, majd a szöveget kezdte böngészni, s egy pontjára rámutatva előbb kérdőn ránk nézett, aztán tovább olvasott, a száját is mozgatva a fejét csóválta, végül nagyon határozottan azt mondta: „Igen!”, és nyomatékul bal kézzel rácsapott a lapra.” (Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon, Béni Bácsi estéje)
Művészete a görög emberképen és a humanizmuson alapul, nagy műveltsége és biztos technikai tudása hozta összhangba kora művészeti irányzatait saját belső fejlődésével. Moszkvában akvarelleket készített, s itt kezdte érmei sorozatát. Számos művésznek, köztük Daumier-nek, Goyának, Michelangelónak, Bartóknak állított emléket plakettjein, nevezetes A nagybeteg Ady című érme.
Bécsi korszakában női és fiú aktokat készített, s egész pályáján a meztelen emberi alak ábrázolásának titkait kutatta. Nagyszerű grafikáin főként feleségét ábrázolta, s kerámiával is foglalkozott. 1954-ben készítette el Babits Mihály bronz síremlékét, amely a Kerepesi temetőben látható. Köztéri műve a Petőfi-emlékmű Gyulán, a Játszó fiúk Székesfehérvárott, kútfigurája a pesti Váci és Kígyó utca sarkán áll, Ülő nő című szobra a Horvát-kertben.
Több könyvet is illusztrált, utolsó, balkezes művei a művész diadalát jelentik a betegség fölött. Ferenczy Béni életműve jelentős, bár nagy feladatokkal egyetlen rendszer sem bízták meg. Összegyűjtött tanulmányait Írás és kép címmel 1961-ben adták ki. Számos művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Szerelmespár című bronz domborműve 2007 óta a Pesti Vigadó falán látható.
Ferenczy Noémi 1957. december 20-án Budapesten halt meg, ikertestvére egy évtizeddel élte túl, Ferenczy Béni 1967. június 2-án hunyt el szintén a fővárosban.
A család alkotásainak többsége a szentendrei Ferenczy Múzeumban látható.
