„Jelen idő és múlt idő / A jövő időben talán jelen van” Az angol líra megújítójaként tartják számon, mégis játékos-humoros versciklusa, a Macskák könyve által ismerik elsősorban. T. S. Eliot 125 éve született.
„Csak azok tudják kitalálni, hogy meddig mehetnek, akik megkockáztatják, hogy túl messze mennek.” 125 éve született T. S. Eliot Nobel-díjas amerikai származású angol költő, akinek Macskák könyve című versciklusa nyomán készült Webber világhíres musicalje.
Thomas Stearns Eliot Saint Louisban 1888. szeptember 26-án született vagyonos és művelt családban. 1906 és 1910 között a Harvardon tanult, gondolkodására erősen hatottak az új kritikai irányzat tézisei, Irving Babitt és Santayana nézetei. 1910-11-ben a párizsi Sorbonne-on Henri Bergson előadásait látogatta, majd visszatérve a Harvardra doktori értekezést írt F. H. Bradley filozófiájáról. 1915-ben Londonba költözött, és az angoloknál is angolabbá kívánt válni; egy iskolában többek között úszást és baseballt oktatott, majd a Lloyd Bank tisztviselője volt.
T. S. Eliot: Négy kvartett
Burnt Norton
(részlet)
I
Jelen idő és múlt idő
A jövő időben talán jelen van,
S a jövő idő ott a múlt időben.
Ha minden idő örökké jelen,
Úgy minden idő helyrehozhatatlan.
A lehetett volna elvont fogalom
És csak egy kiokoskodott világban
Marad meg mint állandó lehetőség.
Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.
Léptek visszhangja az emlékezetben
A folyosón át, ahol nem haladtunk
Az ajtóhoz, melyet ki nem nyitottunk
A rózsakertre. Szavaim
Visszhangja lelkedben.
De mire jó
Leverni a port egy tál rózsasziromról,
Azt nem tudom.
Megismerkedett a modernista költészet atyjával, Ezra Pounddal, akit „a 20. századi költészeti forradalom legjelentősebb alakjának” tartott, és bekapcsolódott az imagista mozgalomba. A viktoriánus romantika szemléletével szembeforduló imagisták az angol-amerikai avantgárd mozgalom követőiként a költői nyelv megújítását tűzte ki céljául.
Ennek egyik fontos darabja volt az 1915-ös Alfred Prufrock szerelmes éneke című munkája. 1917-19-ben az imagista Egoist folyóirat segédszerkesztője volt, majd 1922-ben létrehozta saját lapját, a Criteriont, amelyet 17 éven át szerkesztett. Itt jelent meg költői törekvéseinek egyik csúcspontja, a The West Land (Vas István fordításában: Átokföldje, Weöres Sándor fordításában: A puszta ország) című költeménye, amely éppoly határkő a modern európai költészetben, mint Joyce Ulyssese a prózában. A nehezen értelmezhető mű bonyolult összefüggésrendszerével, retorikai szaggatottságával, elmosódott műfaji határaival az első világháború utáni polgári értékrend válságát, a nagyvárosi ember életét mutatja be. Az ötrészes, 434 soros műhöz Eliot a vers terjedelmének felét kitevő mennyiségű magyarázó jegyzetet fűzött, s ezzel még korántsem világított rá mindenre.
„Valójában oly sokkal vagyok adósa e könyvnek, hogy az sokkal könnyebben tisztázhatja a költemény nehézségeit, mint az én jegyzeteim; a könyv önálló érdekességétől eltekintve, ezért ajánlom mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy a költemény ilyesféle tisztázása megéri a fáradságot.” (Eliot jegyzetei az Átokföldjé-hez)
1925-től a Faber and Faber kiadó munkatársa, majd igazgatója volt. 1927-ben megkapta a brit állampolgárságot, s csatlakozott az anglikán egyházhoz. A Macskák könyve 1939-ben jelent meg saját illusztrációival, benne egy csokor játékos verssel erről az oly titokzatos állatról. Jókedvű képtelenségek és groteszk túlzások sora, pontos macskajellemzés, ahány vers, annyi karakter. A verseket Eliot az 1930-as években írta levelekben keresztgyermekeinek, „Old Possum” írói néven.
Az 1926-ban született Valerie Fletcherrel 1957-ben házasodott össze. Az asszonynál 38 évvel idősebb íróval a brit Faber&Faber kiadónál találkozott, itt dolgozott titkárnőként. Eliot műveiért már kamaszkora óta rajongott. „Úgy éreztem, hogy személyesen ismerem őt, és nyilvánvalóan ismertem is” – mesélte 1994-ben a találkozásról. Eliot első feleségével Vivienne Haigh-Wooddal nem élt boldog kapcsolatban. A mentálisan beteg nő végül 1947-ben egy elmekórházban hunyt el.
Második házassága már sikeresebb lett, a hozzájuk közel állók boldognak látták a házasságot. „Nyilvánvalóan szüksége volt egy boldog házasságra. Nem halhatott meg, míg meg nem kapta” – mondta Valerie. A költő halálát követően özvegyére maradt a hagyaték gondozása. Ő szerkesztette és rendezte sajtó alá a kiadásra váró műveket, és sorra utasította el az életrajzírók hadát, hogy teljesítse férje végakaratát.
Valerie ötlete volt ezenfelül, hogy a Macskák könyve (Old Possum’s Book of Practical Cats) című gyűjteményből zenés darab szülessen. A munkát végül Andrew Lloyd-Webber nyerte el, a Macskák című musical sikere pedig hatalmas bevételt hozott Eliot örököseinek. Az özvegy kivette a részét a jótékonyságból is, létrehozta az Old Possum’s Practical Trust nevű alapítványt, valamint megalapította az Eliot-díjat, amellyel évente egy-egy költőt jutalmaznak.
A Négy kvartett és hozadéka
Világszemléletének változása költői életművében is megnyilvánult, a vallásos igény tételesen is megjelent műveiben, lírája áttekinthetőbbé, ugyanakkor didaktikusabbá vált. Ez érhető tetten a meditatív hangvételű Hamvazószerda, valamint az idő és időtlenség viszonyát boncoló Négy kvartett című művében. Ez utóbbiért 1948-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
A világnézeti változás műfaji változást is hozott, figyelme egyre inkább a drámaírás felé fordult. Drámái közül a legismertebb a Gyilkosság a székesegyházban, amely a II. Henrik parancsára 1170-ben megölt Thomas Becket érsek történetét dolgozta fel. A műben a cselekmény háttérbe szorul, a fő mozgatóerő az eszmék és magatartások összeütközése. Későbbi darabjaiban (Koktél hatkor, Családi összejövetel, Az idős államférfi) a hétköznapi életet és a keresztény hitet állítja szembe egymással, az ibseni dráma és a keresztény moralitás dráma áll szemben egymással.
Pályájának fontos része volt esszéírói, kritikusi munkássága, több mint 600 cikke, értekezése jelent meg különböző folyóiratokban és önállóan is. Legjelentősebb ezek közül A költészet haszna és a kritika haszna, Egy keresztény társadalom gondolata, Jegyzetek a kultúra meghatározásáról, A költészetről és költőkről.
Nevét az angol nonszensz költészet hagyományain alapuló, játékos-humoros versciklusa, a Macskák könyve, illetve az ez alapján készült Webber-musical tette közismertté. Eliot 1965. január 4-én hunyt el Londonban.
