A Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója Horváth Dávid Balogh Rudolf-díjas fotográfus kiállítását nyitja meg ma délután a Cultiris Galériában.
„ … a lélek igazságait keresi…
Olyan könyvet szeretnék összeállítani mielőbb, melyben az írók, költők, művészek mellett egyszerű, elesett emberek – hajléktalanok, hátrányos helyzetű, fizikai és szellemi fogyatékos emberek, cigányok – személyiségtükröző, intenzív pillantású portréi is szerepelnének.” (Részlet az F. Tóth Benedek: A szomorú tekintetek fotósa című interjúból.)
Horváth Dávid 1948-ban született Kiskunlacházán, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, valamint Fiatal Fotóművészek Stúdiójának az alapító tagja. 1974-től az Ország – Világ fotóriportere ,1981-ben nagyobb sorozatot készített a rockkoncertek világáról és a csövesekről.
1991-től az Esti Hírlap fotórovat-vezetője, főmunkatársa, majd szellemi szabadfoglalkozású. Sajtófotókat, illetve főként szociografikus jellegű fényképeket készít, képriportjai közül a legsikeresebbeket a munkások, a csövesek és a cigányok között készítetteSzámos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, több szociográfiai könyv társszerzője. Kiváló az az anyaga is, mely a különböző vallások hazai hívőit dolgozza fel. A nagybaracskai szociofotós alkotótelepen is dolgozott. Azon fotósok egyike, akik a mai napig is ápolják a szociófotós hagyományokat. A Balogh Rudolf-díj kiemelkedő fotóművészeti tevékenység elismerésére adományozható állami kitüntetés. A díjat évente, március 15-én, három személy kaphatja. A kitüntetett adományozást igazoló okiratot és érmet kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 8 milliméter.
Horváth Dávid: Szubjektív önéletrajz
(részlet)
„Régóta tisztában voltam azzal, hogy a fotóim elsősorban a szemek révén váltanak ki erős hatást – azáltal, ahogy a lefényképezett emberek rám néznek, nyíltan, feltárulkozóan, őszintén, vagy gyanakvóan, amint az a legtöbb fotómon látszik. Gondoltam, megpróbálok közelebb menni, egészen közel, hogy csak a szem maradjon a képen. Azokat az írókat, zenészeket, színészeket kezdtem fotózni, akikkel barátkoztam, illetve akiket addig messziről tiszteltem. A cigányok fotózása során megismert face to face intimitást igyekeztem átmenteni a transzcendens világával összeköttetésbe került művészek tekintetét fölnagyító lélekfotókba. Így próbáltam ki azt a különleges technikai eljárást, mely az arc eltorzításával – olykor feldarabolásával – jár, hogy az ihletett személyiség lényegét láttassa. (A Mágikus szemek első, kamarakiállításra való kollekcióját a Mai Manó Galériában mutattam be, 2002 nyarán. Azóta folyamatosan tovább bővítem a sorozatot.)
Menet közben vetődött föl bennem: meddig hiteles a szuperközeli aspektus; marad-e valami így a kizárólag szemén keresztül ábrázolt modell személyiségéből is. Kiderült, hogy nem nagyon. Így hát kicsit hátrálni kezdtem, már megengedtem, hogy – például Kornis Mihály fotóján – a fél száj is benn maradjon. Aztán még távolabbról exponáltam, olykor a kéz is látható a képen – például Gárdi Balázs vagy Balla Zsófia fotóján -, de ezek a testrészek egy fotográfus és egy költő esetében ugyanolyan fontos, szimbolikus képelemek, mint például a kreatív gondolatok fészke: a magas homlok, vagy a tágra nyílt szem, amelynél hitelesebb tükör valóban nem létezik, hiszen mindent elárul az illető lelki, emberi mélységeiről.
Az utóbbi években már nem csupán a rám „mágikus” hatást gyakorló írókat és a művészeket fényképezem ezzel a módszerrel, hanem a társadalom kiszolgáltatottjait: a szegény sorban vagy kisebbségben élő, nemegyszer deviánsnak tartott „egyszerű embereket” is, a lázadás, a tűrés, a belenyugvás magatartás-változatait keresve a tekintetükben. „Arcok a mélyből” című sorozatomnak
már ők a főszereplői.”
Időpont: 2011. december 20., kedd 17.30
Helyszín: Örkény István Könyvesbolt
A tárlat képeiről Horváth Dávid honlapján bővebben is olvasható
A tárlatot Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója nyitja meg.
