„Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult.” J. R. R. Tolkien irodalomtörténész, regényíró, A Gyűrűk Ura szerzője 45 éve, 1973. szeptember 2-án halt meg.
John Ronald Reuel Tolkien német bevándorló bankár édesapja és angol anyja két évvel születése, 1892. január 3. előtt költözött Afrikába, ott is házasodtak össze. Tolkien apja 1896-ban egy trópusi betegségben meghalt, így anyja – két kicsi fiával – visszatért Angliába, ahol 1900-ban áttért a katolikus hitre.
A fiúk neveltetését katolikus szerzetesek irányították, s miután 1904-ben teljes árvaságra jutottak, anyjuk gyóntatópapja, Francis Morgan atya gondoskodott szállásukról, megélhetésükről és természetesen taníttatásukról is. Tolkien a birminghami King Edward Schoolban, majd az oxfordi Exeter College-ban folytatta tanulmányait.
„A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.” (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. A Gyűrű Szövetsége)
Főként a nyelvészet érdekelte, az angolszász és az óangol mellett megismerkedett a kihalt gót nyelvvel is, és ez erős hatást gyakorolt rá. Játékból kialakított egy új ősgermán nyelvet, az újgótot – célja nem egy kommunikációt segítő nyelv létrehozása, csupán a szépség és a jelentés egyesítése volt. Később kezébe került a Kalevala angol fordítása és annyira megragadta a finn mitológia, hogy megtanult finnül, csak hogy eredetiben olvashassa. Mivel a finn közel állt nyelvesztétikai elképzeléseihez, felhagyott az újgóttal kapcsolatos munkájával és egy új nyelvet kezdett alkotni – ebből fejlődött ki később a quenya, a tündenyelv. Élete során összesen tizenöt mesterséges nyelvet alkotott, s a valóságban tucatnyi európai nyelven beszélt folyékonyan.
Egyetemi tanulmányai befejeztével, 1916-ban elvette Edith Mary Bratt-et, akit már tizenéves kora óta ismert. Nem sokkal később a francia hadszíntérre vezényelték, ahol részt vett a somme-i csatában, de megbetegedett és hazaküldték. A kórházban kezdte írni azokat a meséket, amelyekből megszületett a Szilmarilok, amely csak halála után jelnet meg, bár ez A Gyűrűk Ura előzménye.
A háború befejeztével előbb a híres oxfordi angol szótár kiadásán dolgozott, majd angol nyelvtörténetet és irodalmat tanított a leedsi egyetemen. 1925-ben tért vissza Oxfordba, ahol először a Pembroke College-ban, majd a Merton College-ban tanított.
Gyerekeinek mesélte először Zsákos Bilbó Baggins, a félénk hobbit történetét, aki meglepetésektől hemzsegő kalandok részese lesz. A gyerekeknek nagyon tetszettek a mesék, ezért Tolkien 1930-tól lejegyezte azokat. 1937-ben látott napvilágot első híressé vált műve, a The Hobbit (magyarul 1975-ben Babó címmel, Szobotka Tibor fordításában).
Számos próbálkozás, kitérő, általa vagy a kiadó által nem megfelelőnek tartott kísérlet után így született meg A Gyűrűk Ura trilógia. Tolkien tizenhét évig dolgozott a három köteten: 1954-ben jelent meg A Gyűrű szövetsége (magyarul 1969, Réz Ádám és Göncz Ádám fordításában) és A két torony (magyarul 1970), 1955-ben A király visszatér (magyarul 1970). A második és a harmadik részt Göncz Árpád, a verseket Tandori Dezső ültette át magyarra. (A magas kockázat miatt egyébként a könyvek olyan megállapodással jelentek meg, hogy az író mindaddig nem kap sem előleget, sem szerzői jogdíjat, amíg a kiadás el nem éri a nullszaldót, viszont ez után a nyereségből jelentős részesedése volt.)
Tolkien új világot talált ki, az általa megálmodott Középfölde földrajzát, nyelvét, irodalmát, történelmét, mitológiáját, sőt még élővilágát is aprólékosan kidolgozta.
Bár a trilógia szinte kínálta magát a megfilmesítésre, jogi és technikai nehézségek miatt csak 1978-ban készült belőle rajzfilm. A trilógia első részének filmváltozata 2001-ben négy, a második 2002-ben kettő, míg a harmadik – rekordnak számító – 11 Oscar-díjat kapott.
„A békességről meg a boldog életről – míg véget nem ér – nem sokat lehet mondani; a szép és csodás dolgok pedig – amíg fennállnak és szemmel láthatók – önmaguk emlékei, s csupán akkor szól róluk ének, ha örökre elpusztultak.” (J. R. R. Tolkien: A szilmarilok)
Tolkien 1959-ben visszavonult oxfordi állásából, és 1968-ban feleségével egy csendes tengerparti kisvárosba, Bournemouthba költözött. Életének utolsó húsz évében nem publikált már jelentős írást, jóllehet szüntelenül dolgozott. A királynő 1972-ben Brit Birodalmi Érdemrendet adományozott neki, és az oxfordi egyetem is díszdoktorává avatta. Ars poeticájára a Jelentéktelen levél (Leaf by Niggle) című elbeszélése a legjobb példa: ennek hőse egy olyan festő, aki egész életében egy fáról készít képet, de azt állandóan átdolgozza.
J. R. R. Tolkien 1973. szeptember 2-án hunyt el Bournemouthban. Feleségével közös sírban nyugszik, a sírfeliraton felesége neve után a Luthien, az övé után a Beren szót vésték. (Beren és Luthien románca A Gyűrűk Ura-legendárium – Tolkien szerint – legfontosabb és legszebb szerelmes románca.)
