„Valami örök tovasuhogás / Valami puha csöndbe, puha végtelenbe, / Valami tegnap, mely mintha ma lenne,” Ezen a héten a 119 éve született Szabó Lőrinc gyönyörű versét ajánljuk.
Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költőt, műfordítót nemhiába tartjuk a modern magyar líra egyik legnagyobb alakjának. Szabó Lőrinc lírájával sokak számára teremtette meg a ráismerés, kimondás és azonosulás lehetőségét. Gyermekverseivel műfajbeli példát alkotott. Lírájában egyaránt megjelenik a lázadás hangja, az erotika sejtetése, az ember és a világ viszonyának újfajta értelmezése, és a harmónia, a megnyugvás keresése.
„Szabó Lőrinc költészete nemcsak izgató öröksége, de roppant tanulságokat rejtegető, kincsekkel teli tárháza is az élet mélyrétegei felé törő, folytonos megújulást kereső modern költészetünknek” – írja Lászlóffy Aladár.
Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József Miskolcon született 1900. március 31-én és Budapesten halt meg 1957. október 3-án.
SZABÓ LŐRINC: VALAMI ÖRÖK
Valami örök tovasuhogás
Valami puha csöndbe, puha végtelenbe,
Valami tegnap, mely mintha ma lenne,
Valami vízalatti ragyogás,
Valami messze, panasznéma gyász,
Valami jaj, melynek már nincs keserve,
Valami vágy, s a vágy tilalma benne,
Valami könnyű, szellőhalk varázs,
Valami, ami nem is valami,
Valami még kevesebb, az, ami
Valami tűntén kezd csak sejleni,
Valami lassú, árnyhűs rejtelem,
Valami, ami újul szűntelen,
Valami gyors, lőtt seb a szivemen.
