Julius Caesar, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Beethoven, Mozart, Mark Twain, Franz Kafka, Petőfi Sándor és Isaac Newton is balkezes volt. Akárcsak Jimi Hendrix és Barack Obama. Az írók, művészek és az amerikai elnökök között is meglepően magas a balkezesek aránya.
A jelenség az állatvilágban is megfigyelhető, a tudósok a majmoknál is kimutatták, hogy van domináns kezük. Meglepő lehet, hogy régebbi korokban sokkal több balkezes ember élt. A neolitikum kori ősemberek fele még a bal kezét használta elsődlegesen (ezt a kőszerszámok hegyének vizsgálatával állapították meg), később viszont a bal kéz használata visszaszorult.
Nincs „szép kéz”
Ennek egyik oka, hogy sokáig erőszakosan próbálták a balkezes gyerekeket átszoktatni a „szép kezükre”. A mai pedagógia szerint ez tilos, hiszen már a magzati korban eldől, hogy melyik agyfélteke lesz a domináns, és ennek erőszakos megváltoztatása súlyos zavarokhoz, dadogáshoz, olvasási, írási, számolási nehézségekhez, magatartásbeli problémákhoz, egyensúlyzavarhoz vezethet.
A balkezeseket gyakran nevezik suta, ügyetlen jelentéssel balognak, balféknek, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ügyetlenebbek is, mint a jobbkezesek. A népi elnevezésnek azonban annyi tapasztalati alapja mindenképpen van, hogy valóban nehezebben bánnak a jobbkezesek számára készített szerszámokkal. Ám manapság már bárki meggyőződhet róla, hogy egy jobbkezes ugyanolyan nehezen boldogul egy balkezes ollóval, mint megfordítva, hiszen a balkezesek számára is készülnek használati tárgyak, amelyek meg is vásárolhatók.
Balkezesek a világtörténelemben
Vajon miért lehetnek oly nagy számban jelen a balkezesek a történelem nagy pillanatainál? Ed Wright az ókortól napjainkig számos jelentős egyéniséget mutat be, és lebilincselő esettanulmányokban igyekszik megfejteni a balkezesek titkát. Szórakoztató és megvilágító erejű írásai – melyekben történelem és pszichológia találkozik – bemutatják, milyen hatást gyakoroltak a balkezesek világunkra.
A felmérések szerint az emberek döntő többsége a jobb kezét tekinti elsődlegesnek, mindennapi tevékenységei elvégzése során azt használja gyakrabban, bizonyos tevékenységeket pedig – a legjellemzőbb példa erre az írás – kizárólag jobb kézzel képes végezni.
A híres és befolyásos „csúnya kezűek” jegyzéke – Nagy Sándortól Jeanne d’Arcig, Henry Fordtól Jimi Hendrixig – bal- és jobbkezesek számára egyaránt meglepetéssel szolgál. A könyvben főszereplő vagy csak felbukkanó balkezesek meghatározó vonásainak megismerésével együtt arról is képet kapunk, mennyit köszönhet a világ azoknak, akik a túloldalukról látják a dolgokat.
A nevezetes balkezesek között találjuk Julius Caesart, Napóleont, Michelangelót, Leonardo da Vincit, Holbeint, Dürert, Raffaellót, Beethovent, Mozartot, Paganinit, Goethét, Nietzschét, Einsteint, Albert Schweitzert, a ma élők közül Bill Clintont, Paul McCartneyt, Stinget, Bob Dylant.
Bal a jobb
A bal-jobb szembeállítás a világ számos nyelvében erkölcsi ítéletet hordoz. A muszlim országokban jobb kézzel végzik a tiszta, szent cselekedeteket (evés, munka), bal kézzel a tisztátalan dolgokat (WC-használat). A jobb szó egyes nyelvekben nemcsak a jobb kezet, hanem a jót, hibátlant, sőt magát a jogot és igazságot is jelenti. Ismert példa erre a német „recht”, az angol „right”, a francia „droit”.
A bal viszont a magyar nyelvben is megőrzött egykori néphit szerint rosszat jelent, ha ugyan nem magától az ördögtől való. A sors rosszra fordultára utal a balfordulat, balvégzet, balsors, rossz döntésre a balfogás, a ballépés, balsiker, kellemetlen dolog bekövetkeztére a balsejtelem.
Szerencsére ezek a hiedelmek a világ nagy részén már nevetségesnek számítanak, de a balkezesek kisebbségi társadalma még ma is sok hátránnyal kénytelen szembenézni. A fejlett országokban – ahol felméréseket készítettek erről a jelenségről – a balkezesek aránya 10-15 százalék körül alakul. A jobb- vagy balkezesség eldöntésének tudományos módszere az úgynevezett Edinburgh Handedness Inventory (1971).
A Balkezesek Világnapját augusztus 13-án tartják egy balkezeseket tömörítő amerikai szervezet kezdeményezésére.
Fotók: Wikimédia, Kafka.org, Cultura
