Ki ne kedvelné a Legénylakás, a Sabrina, az Alkony sugárút vagy a Van, aki forrón szereti c. filmeket? 110 éve született Billy Wilder osztrák származású amerikai rendező, forgatókönyvíró, producer.
Billy Wilder 1906. június 22-én született Bécsben Samuel Wilder néven. A Billy becenevet Amerikát is megjárt anyjától kapta, aki a legendás vadnyugati hős Buffalo Billről nevezte el fiát. Apja sok mindennel foglalkozott: egyebek között vasúti kávézói voltak, órákat importált és pisztrángtelepet működtetett.
A kis Billy kedvelte a sportot, a történelmet, a nyelveket és az irodalmat, gyűlölte viszont a poroszos pedagógiai módszereket. Tizenévesként lett kedvence az amerikai dzsessz, Ernst Lubitsch filmművészete és – becenevéhez méltóan – a western. Rövid ideig látogatta a bécsi egyetemen jogi előadásait, majd újságírónak állt. Félelmetes munkatempójára jellemző, hogy ugyanazon a napon készített interjút Arthur Schnitzlerrel, Richard Strauss-szal és Alfred Adlerrel, s Sigmund Freuddal tervezett beszélgetése sem az ő hibájából maradt el. Ugyanerre az időre datálódik cinizmusának és a nőkhöz való ambivalens viszonyának eredete: kiderült ugyanis, hogy fiatal barátnője mellékállásban prostituáltként működik.
Wilder 1926-ban Berlinbe ment, ahol bűnügyi riporterből íróvá, pontosabban forgatókönyvíróvá rukkolt elő, 12 némafilmet írt az UFA filmvállalat számára. Keresetét gigolóként egészítette ki, s törzsvendége volt annak a bohémtanyának, ahol Bertolt Brecht, Thomas Mann, Fritz Lang, Hermann Hesse és Erich Maria Remarque is sűrűn megfordult. Hitler 1933-as hatalomra kerülése után Párizsba távozott – példáját követni nem akaró családja a második világháború alatt az auschwitzi koncentrációs táborban pusztult el. A francia fővárosban rendezte első filmjét, az Egy cseppnyi rossz című bűnügyi történetet.
1934-ben, zsebében mindössze 11 dollárral érkezett Amerikába, a korlátlan lehetőségek földjére. Hamar elismertette magát: a nagy stúdiók először forgatókönyvíróként, majd a negyvenes évek elejétől önálló rendezőként foglalkoztatták, 1951 után már producerként is színre lépett. Már 1939-ben Oscar-díjra jelölték a Ninocska című Greta Garbo-film forgatókönyvéért, ugyanebben az évben megkapta az amerikai állampolgárságot is.
Első önálló alkotása az 1942-es Csitri volt, Ginger Rogersszel a főszerepben. Akkoriban elsősorban drámákat rendezett: filmjeiben a nagy szenvedélyek, rejtélyes bűnesetek és gyilkos indulatok hatásos dramaturgiai megoldásokkal párosulva igazi feszültséget teremtettek. Hét Oscarra jelölt Gyilkos vagyok (1944) című alkotását máig a film noir egyik klasszikusának tartják. A négy Oscar-díjjal jutalmazott Férfiszenvedély (1945) egy alkoholista férfi szenvedéseit mutatja be. Az Alkony sugárút (1950) amellett, hogy három Oscart nyert, életre galvánozta az 51 éves Gloria Swanson karrierjét: a hollywoodi normák szerint matróna színésznő igen élethűen alakította a személyére szabott szerepet: korosodó, elkeseredett nőt, aki nem akar beletörődni abba, hogy elfelejtették.
Wilder a negyvenes évek végén talált rá igazi műfajára, a szatirikus vígjátékra. Első színes filmje, a Császárkeringő nosztalgikus bécsi mese, az Egy külügyi eset című romantikus komédia főszerepét Marlene Dietrich alakította – a német színésznő 1957-ben Wilder Agatha Christie nyomán készült, Hitchcock előtt tisztelgő A vád tanúja című krimijében is szerepet vállalt.
A vígjáték-sorozat legsikerültebb darabjai köztük a Hamupipőke történet, az elbűvölő, humoros Sabrina, melyben Hollywood legnagyobb csillagaival ( Humphrey Bogart és William Holden) tündökölt a bájos Audrey Hepburn. A Hétévi vágyódás (Wilder első független produkciója) Marilyn Monroe-val, ebben látható az emlékezetes és sokszor, sok szőke sztárral reprodukált jelenet, amikor Marilyn szoknyáját magasra fújja a szél. A csúcsot az 1959-es Van aki forrón szereti: ebben Marilyn oldalán két hölgynek öltözött férfi, Jack Lemmon és Tony Curtis domborított. A film kirobbanó kasszasiker lett, hat kategóriában jelöltek Oscar-díjra, az ezredfordulón pedig minden idők legjobb filmvígjátékának választotta az amerikai filmipar színe-java. Igaz, a színészek mellett Wilder is megszenvedte Marilyn Monroe viselkedését: a forgatás során Wilder belefáradt abba, hogy Monroe képtelen volt megjegyezni a szerepét. A szövegeket a díszlet egy-egy kevésbé feltűnő pontján helyezte el, hogy onnan olvashassa őket
Ezután szinte minden évre esett egy könnyed, ma már klasszikus darab: 1960-ban a háromszoros Oscar-díjas Legénylakás (főszerepben Jack Lemmonnal), 1961-ben a Molnár Ferenc nyomán forgatott az Egy, kettő, három, 1962-ben az Irma, te édes, amely egy egy vonzó prostituált (Shirley MacLaine) kalandjait mesélte el, az 1964-es Csókolj meg, hülye című szatíra, Kim Novak jutalomjátéka, a két évvel későbbi Sógorom a zugügyvéd főszereplője Walter Matthau volt.
Wilder a hetvenes évektől már ritkábban állt a kamera mögé: a Szenzáció (1974) a húszas évek Chicagójába visz vissza Jack Lemonnal és Walter Matthauval, a Fedorát (1978) német-francia koprodukcióban forgatta a filmcsinálás világáról. Utolsó filmje, a „legfeketébb komédia” Haver, haver 1981-ben készült, ismét a nagy nevettető Matthau-Lemmon párossal a főszerepben.
A pátriárka kort megélt Billy Wilder 2002. március 27-én, 96 éves korában halt meg. Hosszú élete során hatszor kapta meg az Oscar-díjat, amelyre 13 alkalommal jelölték a legjobb forgatókönyv, illetve rendezés kategóriájában. 1986-ban az Amerikai Filmintézet életmű-díját, 1988-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett kitüntetést vehette át. Számtalan kitüntetése között sorjázik az európai Oscarnak számító Felix-díj, amelyet 1992-ben életművéért ítéltek neki, szülővárosa, Bécs díszpolgárrá választotta.
A modern művészetek nagy rajongójának számító Wilder – övé volt a világon az egyik legnagyobb és legértékesebb ilyen témájú műgyűjtemény – 1949 óta élt együtt második feleségével. Az Amerikában töltött majd hét évtized dacára akcentussal beszélt angolul: saját szavai szerint kiejtése valahol Arnold Schwarzeneggeré és Desmond Tutu püspöké között volt.
