Tényeken és legendákon alapul Frédéric Beigbeder sikerregénye, ami J. D. Salinger és Oona O’Neill rövid életű, beteljesületlen szerelmét próbálja rekonstruálni.
Az 1940-es években játszódó dokumentumregény megeleveníti a korszak ikonikus helyszíneit és alakjait, miközben igyekszik a valóságos szereplők lelkének mélyébe látni és feltárni tetteik mozgatórugóját.
Bizonyos országokban, bizonyos időszakokban előfordul, hogy az emberek egy fontos és tragikus esemény bekövetkeztétől várják az összes probléma megoldását. Az ilyen időszakokat szokás „a háború előestéjének” nevezni. Nem szerencsés, ha valaki éppen ilyenkor lesz szerelmes.
1940-ben New Yorkban egy Jerry Salinger nevű huszonegy éves írópalánta találkozik a tizenöt éves Oona O’Neill-lel, a legnagyobb élő amerikai drámaíró, Eugene O’Neill lányával. Bátortalan megismerkedésük után szerelem, sőt rajongás kezd kialakulni a két fiatal között, ám idilljük alighogy elkezdődik, a történelem máris elszakítja hőseinket: 1942 elején Salingert behívják a seregbe, hogy Európában harcoljon, Oona pedig Hollywoodba indul szerencsét próbálni. Ezzel a töréssel látszólag végleg szétválik kettejük élete, Oona megtalálja a boldogságot a nála majdnem negyven évvel idősebb Charlie Chaplin mellett – akitől nyolc gyermeke is született –, Salinger pedig háborús élményeit próbálja feldolgozni, miközben emlékeiben még él Oona O’Neill alakja.
Az Oona O’Neill és J. D. Salinger közti levelezés tartalma titkos, ám a szerzői képzelet kitölti a hézagokat, és fiktív levélváltásokban mutatja be kettejük viszonyát a szakítás után. Beigbeder a valós események elképzelt leírásai mellett saját személyes élményeivel és a modernkori olvasónak szánt kiszólásokkal tarkította a kötetet, így nehéz irodalomtörténeti értekezés helyett könnyed és szórakoztató történetet kapunk.
„A viszonzott szerelem boldog, de szokványos szerelem; az udvari szerelem fájdalmas, de nemes szenvedély. Salinger és Oona története udvari szerelmi történet. Chaplin és Oona házassága a legsikeresebb házasság, amit ismerek. Az élet akkor tökéletes, ha az ember mindkettőt megismerte, mint Oona” – írja könyvében Frédéric Beigbeder.
Frédéric Beigbeder napjaink francia irodalmának egyik legnépszerűbb szerzője. Legújabb, tényeken és legendákon, valóságos és elképzelt eseményeken alapuló sikerregénye a Rozsban a fogó világhírű szerzőjét a világszép kamasz lányhoz fűző beteljesületlen szerelemről szól.
Frédéric Beigbeder: Oona és Salinger
(részlet a könyvből)
Néhány órával, két üveg fehérborral és egy csomag cigarettával később Jerrynek és Oonának kóválygott a feje. Sokan érzik ezt, amikor életükben először lesznek szerelmesek. Az ember olyan jól érzi magát, hogy kimerül, és egyszer csak elfogja a félelem, hogy nem tud megfelelni: ilyenkor kell elmenni. Oona ismét megszólalt, mutatóujját ünnepélyesen a magasba emelve.
– Salinger katona, még soha senkitől nem féltem ennyire. Neked gyilkos fejed van.
– Igazad van: meg foglak fojtani, így legalább sajnálhatlak… és gyötörhetem magam. Szeretem gyötörni magam, ez a kedvenc elfoglaltságom. Az egész gyerekkoromat ezzel töltöttem. Soha semmilyen dicséretet nem kaptam, azt leszámítva, hogy „izmos lábam van”.
– Tényleg izmos lábad van. Kettesben is lehet gyötrődni?
– Hát persze. Isten hozott a Öngyötrők Klubjában.
Oona márványos bőre lüktető szerveket rejtett, vérrel, epével, savval teli bonyolult vezetékeket, arca mögött izmok, idegek, csontok remegtek; Jerry szerette volna meghámozni, mint egy körtét, hogy láthassa lecsupaszított ereit, elcsúfítani ezt az angyalt, az arcot, amely foglyul ejtette, elmajszolni, mint egy emberi húsból készült rágógumit. Tagadhatatlan, hogy ha Jerry nem az írást választja, a hírhedt sorozatgyilkosok számát szaporíthatta volna. (Voltak egyébként, akik tőle merítettek ihletet.)
– Én is szeretem gyötörni magam – mondta Oona, két keze közt forgatva a poharát. – Ha elmész a háborúba, estélyi ruhában fogok gyötrődni. Mélységes komorságba burkolózom, lógatom a fejem, és mindenki odajön hozzám, hogy megvigasztaljon. Üres tekintettel nézek a semmibe, az orvos szódabikarbónát ír fel. Te kis mocsok, alig várom már, hogy az özvegyed legyek!
Így, holtrészegen felfedezték, hogy mindketten vonzódnak a fekete humorhoz. Akkoriban ez még ismeretlen műfajnak számított: Kurt Cobain és Marilyn Manson (Jerry későbbi olvasói) még meg sem születtek. Oona képes volt rezzenéstelen arccal furcsa dolgokat mondani. Végső soron lehet, hogy igaza volt, amikor színésznő akart lenni.
Az Oona és Salinger novemberben jelenik meg Lőrinszky Ildikó fordításában az Európa Könyvkiadónál.
