Bernard Cornwell történelmi regényeinek különlegességét nem csupán a hiteles és minden részletre kiterjedő korrajz adja, hanem az a figyelemre méltó tényező is, hogy minden esetben olyan történelmi problémával szembesíti az olvasót, amely ha tetszik, máig ható érvénnyel bír.
Egy újabb időtlen mese a hadviselés művészetéről korunk egyik legnagyobb mesemondójának tolmácsolásában. Az erőd az angol történelem talán legkevésbé ismert csatáját kelti életre. A történelmi regények nagymestere, Bernard Cornwell ezúttal 1779-be, a függetlenségét éppen csak kiharcolt Egyesült Államokba kalauzolja az olvasót, és a Penobscot-öbölben zajló véres ütközet aprólékos leírásán keresztül izgalmas képet fest a háború kegyetlenül barbár világáról.
Cornwell szinte szaktörténészeket meghazudtoló vehemenciával nyomozza egy-egy történeti esemény mozgatórugóit, a történeti szereplők motivációit, illetve a történeti esemény körül kialakult mítoszok, legendák forrásvidékét. Ugyanakkor éppen a regénynek, mint műfajnak köszönhetően ez a historikus oknyomozás sohasem lesz száraz és unalmas, ugyanis a szerző mindig a korabeli szereplők szemszögéből mutatja be a múlt történéseit, amivel egyben élővé is varázsolja az eltűnt időket.
A Cornwell-regények különlegességét az adja, hogy a szerző képes szakítani azzal a romantikus regényírói gyakorlattal, amely minden kort az író idejének érzelmeivel, képzeteivel népesít be, és ebből következően a múltat legfeljebb valamiféle kulisszaként használja. Cornwell szereplői sohasem modern figurák visszavetítései a történelmi korokba, hanem mindig az adott kor tudatszintjének, szokásrendszerének megfelelő magatartásformák különféle személyekben tárgyiasuló realizálódásai. Cornwell hisz abban, hogy a történelmet bizony az emberek csinálják, és egy-egy történelmi esemény a kor szereplőnek kiválóságán vagy gyarlóságán áll vagy bukik. És éppen ez az, amit az akadémikus történészek saját módszertani korlátaik miatt nem mondhatnak ki úgy, mint egy regényíró, és ez az, ami ezeket a műveket igazán különlegessé és pótolhatatlanná teszi.
Így van ez Cornwell legújabb, Az erőd című regényével is, amely az újkor egyik legdiadalmasabb történetének – tudniillik az Amerikai Egyesült Államok létrejöttének – egy kevésbé dicsőséges epizódjával ismerteti meg az olvasót.
Csupán néhány esztendővel vagyunk Őfelsége észak-amerikai gyarmatainak függetlenné válása és az új állam létrejötte után. Természetesen az angol korona nem mond le gyarmatairól, és expedíciót küld a rebellis tartomány visszaszerzésére. Pontosabban egy támaszpont kiépítésére az immár önnön sorsát a saját kezébe vevő Massachusettsbe. A kis létszámú expedíciós hadsereg egy parthoz közeli szigeten rendezte be bázisát, mégpedig úgy, hogy egy jól védhető helyen földsánccal körülvett erődöt emelt a közeli támadás visszaverésére. Az új állam nagy tengeri hajóhadat küld a betolakodók ellen, ám hiába számbeli fölényük, hibát hibára halmoznak, és nem csupán képtelenek bevenni a hevenyészett erődítményt, végül teljes flottájuk is elpusztul.
Bízvást mondhatni, hogy ezt az amerikai szempontból dicstelen történetet felelevenítő angol Cornwell kissé megtépázza az USA születésének nimbuszát. Ráadásul ez a katonai fiaskó nem kis részben annak a szabadsághősnek, Paul Revere-nek köszönhető, akiről azt tartja a legenda – amelynek korabeli verses változatát Cornwell közli is a könyv végén -, hogy egy éjszakán keresztül vágtázva buzdította ellenállásra az ébredő nemzetet még a szabadságharc kezdetén. (Persze már ez a legenda sem felelt meg a valóságnak, ugyanis Revere-t már korán letartóztatták azon a bizonyos éjszakán, és korántsem egymaga lovagolt terjesztve a hírt az angolok partra szállásáról.) Ráadásul a Cross-szigeten történt fiaskó után Revere-t hadbíróság elé állították, hogy felelőségre vonják, ám hírneve akkor megvédte a súlyosabb következményektől. Cornwell a regényben azonban nem kegyelmez neki, úgy tartja, hogy éppen Revere hiúságának, önzésének és meggondolatlanságának volt köszönhető a súlyos és szégyenteljes vereség. A regény mesteri módon mutatja be a katonai vezetők kisszerű viszálykodásának következményeit, amelyek leginkább ártatlan emberek értelmetlen halálához vezettek.
A könyv olvasása során bepillantást nyerhetünk egy eddig sosem volt – legfeljebb utópiákban körvonalazódott
– társadalom és politikai struktúra megszületésének hátterébe és azoknak a történeti szereplőknek a lélektani motivációiba, akiket eddig csupán fedhetetlen hősként, idolként tisztelhettünk.
Ez a bepillantás azonban óhatatlanul is a mítosznak és a valóságnak a szembesítésével jár, ami gyakran a legenda kijózanító lelepleződését eredményezi. Ezen a ponton Cornwell regénye túlmutat történetiségén, hiszen a legendahántással egyben a túlságosan is nagy feladat elé állított emberi természet esendőségéről, gyengeségéről mesél a mai olvasónak.
Bernard Cornwell: Az erőd, Fordította: Babits Péter, Kiadó: Alexandra Kiadó, Megjelenés: 2012, Oldalszám: 424
Milbacher Róbert
