Stefan Zweig utolsó napjai (Les derniers jours de Stefan Zweig) címmel jelent meg képregény Párizsban Stefan Zweig (1881-1942) osztrák író utolsó napjairól.
A visszaemlékezés, az irodalom és a legújabb kifejezési formák sajátos találkozása az a képregény, amelyet Laurent Seksik író és Guillaume Sorel grafikus állított össze a hetven évvel ezelőtt elhunyt Stefan Zweig osztrák író és felesége, Charlotte Altmann utolsó napjairól.
Stefan Zweig 1934-től a nácizmus előretörése elől menekülve elhagyta Ausztriát, Londonban élt, majd 1941-ben feleségével együtt Brazíliába emigrált abban a reményben, hogy ott megtalálja a nyugalmat és újra az írásnak szentelheti magát. A honvágy, a rátörő reménytelenség, Ausztria eltiprása, a világ féltése búskomorságba sodorta és depressziója mind erősebbé vált. Az író minden Brazíliában megkapott elismerés és szeretet ellenére sem feledte Ausztriát, ahol időközben a nácik sárba tiporták a nevét, írásait betiltották és könyveit elégették. Bármennyire is biztonságban volt ő maga, már a biztonságot és az életet sem igényelte.
Amikor a rádiók és a lapok világszerte a náci csapatok diadalmas előrenyomulásáról adtak hírt, az öngyilkosság mellett döntött. Tettére gondosan készült, a végzetes nap előtt már jó ideje mindig magával hordta a mérget tartalmazó üvegcsét. Miután megható sorokban elbúcsúzott mindazoktól, akik közel álltak hozzá, 1942. február 22-én éjjel második feleségével, Charlotte Altmann-nal együtt a brazíliai Petropolisban búcsút mondott az életnek.
Les derniers jours de Stefan Zweig
Laurent Seksik, aki előbb regényt írt a témáról, Guillaume Sorel rajzolóval fogott össze és összeállította a szöveget egy képregény forgatókönyvévé – írta a párizsi Le Figaro.
Seksik eredeti foglalkozása orvos, 1999-ben jelent meg első regénye, majd 2004-ben a második – ezek szép sikert arattak és mindkettő elnyert egy-egy irodalmi díjat. Végül félretette a szikét, hogy teljesen az írásnak szentelje magát. Az osztrák íróról szóló műve, amelyből az új képregény-változat előtt is több mint 100 ezer példány fogyott, 2010-ben jelent meg.
Guillaume Sorel először illusztrátorként szerzett nevet, majd Thomas Masdi szövegére alkotta meg A halottak szigete című első képregényét, amelyet több más is követett.
A Le Figaro ebben a műfajban az év eddigi legjelentősebb albumának nevezi a két szerző alkotását, méltatja mind az irodalmi ambíciót, mind a rajzok eleganciáját. A képregény nem helyettesíti Laurent Seksik eredeti regényét, hanem mintegy „újra feltalálja” a maga sajátos műfajában.
Rio de Janeiro az 1940-es években a béke szigete lehetett, de a kötet a derű mellett a nyugtalanságot is érzékelteti. A francia lap megfogalmazása szerint a mű figyelemre méltó együttérzéssel és komolysággal viszi „kép-színre” Stefan Zweig utolsó csatáját.
