„Én mindenesetre köszönőm Molnár Ferencnek, hogy a talán igaztalanul lenézett színpad felé kíváncsisította elfogult és fáradt szemeimet.” – Ady Endre szerint ilyen (is) volt a színházi világ 1910-ben. Azok a tízes évek…, azaz Bánffy Miklós, Molnár Ferenc és Jászai Mari a világháború árnyékában.
Az Országos Széchényi Könyvtárban ma este kerül megrendezésre az „Azok a tízes évek…” című estje, amely a KönyvTÁRlat programsorozat része. Az ez évi irodalmi és kultúrtörténeti programsorozat soron következő estje az 1910-es évek pezsgő irodalmi, színházi és operavilágába kalauzolja a kedves érdeklődőt.
A modernizáció, az újítások a kulturális életben is mélyreható változásokat, bőséget és sokszínűséget eredményeztek, s a Monarchia nagyvárosai a világháború árnyékában örömmel adták át magukat a színpad mesés világának.
Kiállítás: autográf kéziratok, fotográfiák, képeslapok, plakátok és egyéb korabeli dokumentumérdekességek.
2014. november 6. 16.30
Szinetár Miklós: A Kékszakállú herceg vára és Bánffy Miklós, a sokoldalú egyéniség
Az est a kor gazdag és tündöklő színházi életét központi figuráinak megidézésével kelti életre. Szinetár Miklós Kossuth-díjas művész a reneszánsz zseni, Bánffy Miklós alakját eleveníti fel. Az ősi arisztokrata családból származó író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter a haladás eszméjét felkarolva megújította a hazai színpadi életet, köztük az opera műfaját, alakja méltán lehet a kor szimbóluma.
2014. november 6. 17.10
Veres András: Molnár Ferenc szerepvígjátéka
Veres András irodalomtörténész Molnár Ferenc gazdag és máig polémiákat kiváltó életművét tárja elénk. Noha Molnár Ferenc életművének jelentékeny állomása közé tartozik ironikus és szatirikus szépprózája, közte humoreszkjei, publicisztikája, haditudósításai, mégis drámai műveivel aratott máig tartó sikert, talán éppen a látszat és valóság, igazság és hazugság kettős játékának a színpadot és az életet is átszövő, ördögi ábrázolásának köszönhetően.
Ady Endre: Molnár Ferencz színpada
Bolond dolog ez: engem, az avas színház-lenézőt, gyalázatosan érdekel a Molnár Ferenc színpada s kezd érdekelni általában Molnár Ferenc révén és által a színpad. Ennek a kiválóan és különösen budapesti intellektusnak, a Molnár Ferencének, valamikor, egykoron, nem is régen majdnem bámész rabja lettem s e gyöngeségemért ma se pirulok. Varázsos, nagyszerű ember, akiről hirdetve hirdettem amaz említett időben (s hirdetném ma is, ha egészségem, időm és alkalmam volna hozzá), hogy nyolcvan író lakik benne, s hogy nyolcvanszor többet adhatna, mint ad. Fölsülne s fölsül az a rossz indulatú valaki, aki itt s e bizarr mondásban valami orvot, becstelent szimatol: Molnár Ferencnek egy nyolcvanad része is nyugtalanítóan ragyogó, hatalmas talentum…Ilyen a színpada is, amilyen ő, kettős: minden rögtönös sikert s minden legendásabb, apostolibb sikert egyszerre megkaparintani akaró. Szimbólumai pazar fényűek, bár könnyűek, mégis nemesek, de a szimbólumok fölött táncol a mai, összes publikumnak szánt, ravasz, divatos tánc. Majdnem páratlan munka: a kettősséggel mindenkinek kedvébe járni, az utolsó karzatosnak, az előkelő páholyos senkinek s a mániákus esztétának. Ez a Molnár Ferenc színpada s ez az a Molnár Ferenc, aki igenis meg tudta csinálni, amit különb kultúrák sikerre vágyó íróművészei is csak a vagy-vaggyal tudtak elintézni. Elbuktak, mert művészek maradtak vagy diadalmaskodtak, mert teljesen eldobták a színpadon becsületük és művészetük terhét. Az idő talán elbánik hamar Molnár Ferenccel – a színpad Molnárjával, de meg a szerencsének nincs állandó fia s ilyen Niagara fölötti kötéltánc a nyakába kerülhet bárkinek. Mégis azt kívánnám, hogy csinálja tovább, s hogy kikerülje azt a tragikus összetűzést, mely az ő kettőségében a budapesti írótalentum s a poéta között támadhat. Én mindenesetre köszönőm Molnár Ferencnek, hogy a talán igaztalanul lenézett színpad felé kíváncsisította elfogult és fáradt szemeimet.
(Ady Endre: Molnár Ferencz színpada. Nyugat, 1910. december 16.)
2014. november 6. 18.00
Kripli Mari
(monodráma Jászai Mariról).
Előadja Lázár Kati
Lázár Kati Kossuth-díjas színművész monodrámája a színházi élet egyik legismertebb szereplőjének, Jászai Marinak állít emléket. A kortárs színésznő hiteles előadása a markotányosnőből lett legendás díva színészetről, művészetről, a korabeli világról érzékenyen szóló naplójából merít.
Az estet kísérő minikiállítás e különleges személyiségek emlékein (eredeti kéziratok, fotográfiák) és egyéb vonatkozó érdekességein (plakátok, díszlet- és jelmeztervek stb.) keresztül villantja fel a kor sokszínű, izgalmas színházi és operaéletét.
Időpont: 2014. november 6.
Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Budavári Palota, F. épület
Bánffy Miklós, Ady Endre, Molnár Ferenc, Jászai Mari fiatalon (Fotó: OSZK, Cultura)
