A Nyúl-sorozat, Az eastwicki boszorkányok, A kentaur vagy A skarlát betű című regények mindent elárulnak Amerikáról és szerzőjükről, John Updike Pulitzer-díjas íróról, aki ma lenne nyolcvan éves, és akinek művein generációk nőttek fel.
Nyolcvan éves lenne az alig három évvel ezelőtt elhunyt John Hoyer Updike amerikai író, költő, esszéista, a kortárs amerikai próza egyik meghatározó egyénisége. Updike 1932. március 18-án született a pennsylvaniai Shillingtonban. Szegényes körülmények között nőtt fel egy elszigetelt farmon; minden vágya az volt, hogy elmeneküljön világtól távol eső farmjukról. A helyi középiskola elvégzése után a Harvard Egyetemen summa cum laude minősítéssel diplomázott 1954-ben.
Krimin nőtt fel s lett „főállású” író
Updike édesanyja bolti eladó volt, aki azonban írói ambíciókat dédelgetett, édesapja pedig középiskolai tanár, akiről az egyik legjobb regényének tartott A kentaur című írásában emlékezett meg szeretettel és szomorúsággal. Az írásra anyja bátorította. Első írásait a rangos New Yorker című folyóirat közölte, 1957-ben lett „főállású” író. Rengeteget olvasott, elsősorban Erle Stanley Gardner, Ellery Queen, Agatha Christie, John Dickson Carr és P. G. Wodehouse volt rá nagy hatással. A Harvard egyetemen angol szakon végzett.
Rendkívül sokoldalú szerző volt. Életművében verseskötetek, esszék, emlékiratok és kritikák is megtalálhatók, de prózai alkotásai révén vált igazán sikeressé és közismertté. Pályakezdésére a New Yorker folyóirat képviselte íráseszmény volt nagy hatással, melynek jegyében Updike is az amerikai középrétegek átlagélete és a kisvárosi lét banalitása felé fordult írásaiban. Ezt, a szociológusok által később Middle-Americának keresztelt világot, az eseménytelen kisvárosi középszerűséget mutatta be; köznapiságát és stílustalanságát ruházta fel Updike is némi jelentőséggel és értékkel. A rövidebb prózaformákban is kipróbálta magát, kritikusai szerint tehetségének leginkább a novella műfaji keretei feleltek meg. Pályakezdésének legfontosabb és talán a legjobb kisprózai alkotásait tartalmazza az Ugyanaz a kapu (1959) és a Galambtollak (1962).
Nyúlék
Az igazi sikert a regényírás és elsősorban a Nyúl-sorozat hozta meg Updike számára. A Nyúlcipő (1960) című regényében „mutatkozik be” a sorozat főhőse, Harry Angstrom – középiskolai gúnynevén csak Nyúl -, az amerikai átlagpolgár megtestesítője. Középiskolai kosárlabdás sikerei után Nyúl a kiúttalan kisvárosi mindennapokba süllyed, amit néha tudomásul vesz, néha pedig kitörési kísérletekkel próbál kiszabadulni a sivár életforma börtönéből. Nyúl alakja különösen foglalkoztatta Updike-ot, nagyjából évtizedes szünetekkel többször tért vissza karakteréhez.
A Nyúlketrecben (1971) Harry már harminchat éves és rádöbben arra, hogy életét tönkretette felesége hűtlensége. A folytatásban (Nyúlháj, 1981) Nyúl már középkorú és gazdag. A tetralógiát az 1990-ben napvilágot látott, Pulitzer-díjas Nyúlszív zárja. Az 1980-as évek AIDS-szel fertőzött, hanyatló Amerikájában hanyatlik maga Nyúl is, aki halála előtt csak „fekete űrt” lát maga körül.
A Nyúl-tetralógia az „átlag-Amerika” négy évtizedének krónikája. A négy köteten felül Updike egy 182 oldalas novellát is szentelt hősének, 2001-ben pedig újabb kötet jelent meg: a Nyúlfark és más történetek címet viselő folytatás a negyedik kötetben sírba küldött Nyúlról, azaz Harry Angstromról szól, akinek emlékét ezúttal törvénytelen leánya támasztja fel.
„A tetralógia számomra egy élet meséje, egy amerikai polgár életéé, aki osztja a fiatalságvágy, a szabadságvágy, a szex, a tanulás iránti nemzeti nyitottság és akarat, és a rögtönzés nemzeti habitusát” – írta Updike. „Továbbá protestáns, akit egy olyan isten kísért, akinek megnyilvánulásai megfoghatatlanok, bár mindennél fontosabbak”.
A kisváros és a babonák misztikuma
A racionális és a misztikus világkép évezredes küzdelme is jelen van Updike bizonyos írásaiban. A legtekintélyesebb amerikai irodalmi kitüntetést, a National Book Award in Fiction-t kapta Updike A kentaur (1963) című regényért, amely egy kisvárosi tanár megpróbáltatásának krónikája mitológiai kerettörténetbe ágyazva.
A misztikum, a hagyományok és babonák világába vezeti olvasóját Az eastwicki boszorkányok, amelyből nagysikerű filmet is forgattak. Utóbbi művében Updike mesteri könnyedséggel használja az időtlen idők óta meglevő írói eszközöket, ismeri alakjait – testüktől a lelkük, a múltjuk mélyéig –, ismeri a társadalmat, a közvetlen környezetet, ami formálja őket, s amit szakadatlanul formálnak maguk is. S legfőképp: ismeri a folyamatot, amelynek során a társadalom is, regényalakjai is formálódnak
Bár személyesen nem kapta meg a Nobel-díjat, kitüntette vele egyik kedvenc hősét, az önző, szoknyabolond zsidó regényíró Henry Bech-t, aki egy alteregójaként tekintett. A képzeletbeli zsidó regényíróról három humorosabb munkái: Bech könyve (1970), Bech bolyong (1981) és Bech befut (1998).
A posztmodern hatására Updike megpróbálta közelíteni egyéni stílusát a modern irodalmi stílus egynéhány vívmányához. Sajátosan posztmodern jegyeket hordoz az Így látta Roger (1986) és az S (1989). Utóbbiban Nathaniel Hawthorne A skarlát betű című 1850-ben megjelent regényét veszi revízió alá. Az Isten velünk vonul (1996) című többgenerációs családregényének egyik szereplője egy lelkész, akit a korabeli természettudományos-ateista irodalom megingat hitében. Finom paradoxon, hogy munkájának folytatására egyházának moderátora a relativitás- és a kvantumelmélettel próbálja rábeszélni.
2006-ban látott napvilágot nagy vitákat kiváltó regénye A terrorista címmel. Az írót sokan bírálták, mert „megértéssel,
majdnem szeretettel” ábrázolja Ahmadot, az iszlám középiskolába járó diákot, aki családi okok miatt a vallási fundamentalizmusba menekül és akit a terroristák beszerveznek a Lincoln-alagút felrobbantására.
A hatalmas munkabírású, termékeny szerzőnek az ötvenes évektől több mint ötven kötete jelent meg. Updike egyéni stílusa, rugalmassága és a másfajta irodalmi irányzatokra való nyitottsága a XX. századi modern amerikai irodalom egyik legjelentősebb elbeszélőjévé tette. Magyarul regényei olyan fordítók tolmácsolásában olvashatók, mint Göncz Árpád, Réz Ádám, Ungvári Tamás.
Forrás: MTI portré, Achievement.org
