„Ne döbbenj meg azon, hogy szépirodalmi műfajnak számítom az irodalomtörténetet. Inkább azon döbbenhetnél meg, hogy még mindig vannak, akik nem tudják, hogy az irodalomtörténet írása: művészet.” Benedek Elek meseíró fia, Benedek Marcell Kossuth-díjas irodalomtörténész, író, műfordító 130 éve született.
„Ne döbbenj meg azon, hogy szépirodalmi műfajnak számítom az irodalomtörténetet. Inkább azon döbbenhetnél meg, hogy még mindig vannak, akik nem tudják, hogy az irodalomtörténet írása: művészet.”
Benedek Marcell 1885. szeptember 22-én született Budapesten. Édesapja, Benedek Elek, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Első írása nyolcéves korában jelent meg a Magyar Hírlap gyermeklap-mellékletében. Az érettségit követően a budapesti tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója lett.
1904-ben barátaival, Lukács Györggyel, Bánóczi Lászlóval és Hevesi Andrással létrehozta a színház művészi és szociális megreformálását célul tűző Thália Társaságot. Ugyanebben az évben a Nemzeti Színház az ő fordításában mutatta be Rostand A napkeleti királykisasszony című verses drámáját, és első könyve, a Don Juan feltámadása című verses regény is megjelent. Az egyetem elvégzése után, 1912-ben a Markó utcai Főreál gimnázium tanára lett, majd 1913-ban ösztöndíjjal egy évig a párizsi Sorbonne-on hallgatott előadásokat. Fia, Benedek István, a későbbi Széchenyi-díjas író, orvos, polihisztor 1915. január 17-én született.
Az első világháború kitörésekor besorozták, de az iskolában nélkülözhetetlen tanerőként felmentették a szolgálat alól, majd 1918-ban kinevezték a gimnázium igazgatójának. Az őszirózsás forradalmat lelkesen üdvözölte, a Tanácsköztársaság idején a Tanárképző Intézet tanára és egyetemi előadó is volt, emiatt később megfosztották állásától. Egy ideig lektori munkát végzett a Dante Könyvkiadónál, majd az Új Idők Rt.-hez került, amelynek később igazgatója lett. 1930 és 1939 között a Magyar Könyvkiadók Országos Egyesületének főtitkára volt. Amikor a német csapatok megszállták az országot, családjával ősei származási helyére, az erdélyi Kisbaconba menekült.
Benedek Elek családja (jobbról balra, elöl: Lőrincz Júlia, Benedek István – Öcsike és Lengyel Mária. Ülnek: Benedek Marcell, felesége, Győri Lujza, Benedek Elek és felesége, karjában Lőrincz Zsuzsa, Benedek Mária és Lengyel Miklós. Állnak: Lengyel Dénes, Benedek Rózsa, Lengyel Tamás, Lengyel Éva, Benedek András és Benedek Flóra) (Fotó: Cimbora.net)
1945-től a kolozsvári Bolyai Egyetem professzora, s emellett az ottani Magyar Színház dramaturgja és rendezője volt. 1947-ben tért vissza Budapestre, 1962-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított. 1963-ban tevékenységéért, irodalomtörténészi munkásságáért Kossuth-díjjal jutalmazták. Élete vége felé fokozatosan elveszítette szeme világát, utolsó műveit, a Naplómat olvasom című önéletírását és az Arany Jánosról szóló tanulmányát már tollba mondta. A napló egyik legérdekesebb része a Thália kör szervezéséről és működéséről szóló fejezet. Személyes ismeretség fűzi Balázs Bélához, Kuncz Aladárhoz, Heltai Jenőhöz és Ady Endréhez.
„Szeretett mesterem, Riedl Frigyes mondotta egyik egyetemi előadásán: „az irodalomtanárnak az a hivatása, hogy megtanítsa a növendékeit – olvasni…” A megformálás művészete: adomány, ezt megtanulni nem lehet. Voltaképpen adomány a többi is, de kevésbé ritka, és tanulással, elmélyedéssel, tudatosítással fejleszthető. Ezért érdemes, ezért lehet, ezért kell könyvet írni az olvasás művészetéről.” (Benedek Marcell: Az olvasás művészete)
Sokat tett az irodalom megismertetéséért, irodalomtörténeti munkái korszakalkotó jelentőségűek: A modern magyar irodalom (1924), Délsziget, avagy a magyar irodalom története (1948). A világirodalommal foglalkozott az általa szerkesztett és irányított Irodalmi Lexikonban, a Kultúra Világa című sorozatban, valamint az 1968-69-ben megjelent, háromkötetes Világirodalomban. Az irodalom nagyjairól szóló tanulmányai (Zola, Shakespeare, Romain Rolland, G. B. Shaw) népszerűsítő jellegű írások. Műfordítóként is igen termékeny volt, csaknem kétszáz szépirodalmi művet ültetett át magyarra angol, német és francia nyelvből. 1969. május 30-án halt meg Budapesten.
