230 éve született Fáy András író, kora társadalmi, politikai és irodalmi mozgalmainak egyik vezéralakja, Széchenyi reformeszméinek egyik legfőbb követője, az első hazai takarékpénztár létrehozója.
„Egy Lúd az udvaron a’ többi házi tollasok előtt Nemzete régi híres fényével, becsével fennyen kérkede, ‘s számos túdós munkákat számolgata, mellyek tollaiból eredtek. Istenem! melly igazságtalan a’ Világ! szólla mosolygva egy Récze, ma ha ostobát akarunk festeni, azt Lúdnak, Libának nevezzük.”
Péceli Fáy András 1786. május 30-án született a Zemplén vármegyei Kohányon született. Jómódú református nemesi családból származott. Sárospatakon és Pozsonyban jogi és filozófiai stúdiumokat végzett, majd Pesten ügyvédi oklevelet szerzett, ám gyakorlatot soha nem folytatott. Ehelyett közigazgatási hivatalt vállalt, és 1818-ban Pest vármegye táblabírájává választották. Ettől kezdve felváltva Pesten és gombai birtokán élt, idejét főként gazdálkodással, irodalmi és társadalmi tevékenységgel töltötte.
FÁY ANDRÁS: HATTYÚI ÉNEKEM
(részlet)
Hová folytok könnyek, szemem’ bús gyöngyei?
Bú ültte orczámon mért vontok árkokat;
Örömet nem esmértt éltem’ gyötrelmei
Még sem száraszták-ki örök forrástokat?
Vagy tán éltem’ sokszor csalatott reménye
Olly gyakran késztetett húllani titeket,
Hogy a’ semmisedés’ képzeltt tüneménye
‘S gőz váza is kéri a’ szokott könnyeket?
Szűnjetek! – sírhalmam felett, ha nem leszek
Hijában dörögnek az ég menykövei,
Hijában süvőltnek Északi szélveszek!
‘S azt meglágyíthatnák halandók’ könnyei?
Fontos feladatának tartotta a folytonos önművelést, házában gyakori vendég volt unokabátyja, Szemere Pál, Kisfaludy Károly, Vitkovics Mihály, Vörösmarty Mihály. Előttük nem volt titok, hogy házigazdájuk maga is írói babérokra vágyik, igaz, első ifjúkori munkái még erősen a német szentimentalizmus hatását mutatták.
Első kiadott műve „Bokréta melyel hazájának kedveskedik” címmel jelent meg, s benne dalokat, meséket, epigrammákat adott közre. Írói elismertségét a „Fáy András eredeti meséi és aphorizmái” című mesegyűjteménye hozta meg számára, amelynek darabjaiban az állatmese hagyományaihoz híven egy-egy emberi vagy nemzeti gyarlóságot tett nevetségessé, s megfogalmazta életelveit, tanácsait is.
1823-as Pestre költözését követően bekapcsolódott a politikai és társadalmi életbe, 1825-től kezdve Széchenyi köréhez csatlakozott. Jó érzékkel ismerte fel a magyar társadalom és a gazdaság elmaradottságának okait, s több tanulmányában, később országgyűlési beszédeiben is szorgalmazta a gazdasági, társadalmi reformokat. 1832-ben jelent meg A Bélteky ház című regénye, amely minden gyengesége ellenére is az első magyar társadalmi regényként vonult be a köztudatba. 1831-ben az Akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1834-35-ben Döbrentei Gáborral együtt a budai színtársulatot igazgatta, maga is írt néhány színművet.
„Tiszt-választást tartottak a’ Csúszók, ‘s a’ Csiga sem akarván el-ásni talentomát, tisztséget kért. – Ugyan mit vélnétek, mire vágyott? – Kurírságra, az isten adta, ‘s gyorsaságot ígért. – De barátom! ezt felelé neki a’ Gyűlés nevében az okos kígyó, mászás a’ csigának a’ leg gyorsabb sietése is.” (Fáy András: Fáy András újabb eredeti meséi és aphorizmái)
Fáy 1832-ben megvette híressé vált szőlőjét Fóton, s biztatására, Vörösmarty és Ferenczy is vásárolt ott egy-egy földdarabot. Szüretei és mulatságai csakhamar ismertté, és egyre népszerűbbé váltak kortársai körében. Vörösmarty híres Fóti dal című verse is megőrizte az őszi mulatságok emlékét.
1835-ben belépett a Nemzeti Kaszinóba, 1836-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagja, majd igazgatója lett. Az 1835-36. évi országgyűlésen az ellenzék egyik vezéralakja volt. 1839-ben az ő javaslatára indult az Első Hazai Takarékpénztár megszervezése, amely 1840 januárjában kezdte meg működését. Foglalkozott a nőnevelés kérdéseivel, részt vett a magyar ipar fejlesztésére alakult Védegylet munkájában is.
Fáy a Kisfaludy Társaság első igazgatója (1837-39) és mint író, Kisfaludy iskolájának a legtehetségesebb tagjának tartották. Sokoldalú és nagyszámú irodalmi munkálkodásának a legfontosabb termékei: Friss bokréta (1818); Eredeti meséi és aphorizmái (Bécs, 1820.); Ujabb eredeti meséi és aphorizmái (1825.); Kedvcsapongások (1824.) Tartalma: Víg novellák és a Régi pénzek; A két Báthory, históriai (1827.); A Bélíeky ház; Jávor orvos és szolgája Bakator (1855.); A szutyogfalviak (1856.); Hulló virágok (1861. — Ebben A mátrai vadászat, Régi szerelem nem avul el stb.). Figyelemre méltó neveléstani munkái: Nőnevelés hazánkban (1841.); A legegyszerűbb nevelési rendszer (1855.); A Halmay család (1858.), Oskolai és házi növendék-élet (Pest, 1860.) stb.
Közéleti aktivitása az 1848-as forradalom kitörése után lecsökkent, a fontolva haladás híveként irtózott minden radikális eszmétől és megmozdulástól. A szabadságharc idején visszavonult birtokára, s ezután csak irodalommal foglalkozott. Pesten halt meg 1864. július 6-án.
„A nemzet mindenese” volt, ahogy azt Szemere Pál találóan megjegyezte róla. Emlékére alapították a Fáy András-díjat, amelyet a honvédelmi miniszter adományoz évente „a katonai gazdálkodás megvalósításában végzett közgazdasági, pénzügyi-számviteli, vagyongazdálkodási munkaterületeken nyújtott kimagasló tudományos és alkotói tevékenység elismerésére.”
