„Janisnek sosem volt elég a taps, az ünneplés. Folyamatosan szüksége volt rájuk. Mintha óriási űr tátongott volna lelkében, amely ezt visszhangozta:’jöjjön már valami, nyugtasson meg, törődjön velem!’ Vajon mit csinált ez a nő, amikor nem vette körül a rajongó közönség?”
Minden idők legnagyobb fehér blues-énekesnője, a blues, a rock and roll és a soul királynője, a montereyi és a woodstocki fesztiválok sztárja volt, a szexuális szabadság női prófétája, hippibálvány. Hangja elvarázsolta a közönséget; ez a hang a kor hangja is volt. Hetven évvel ezelőtt született és 1970. október 4-én, alig huszonnyolc évesen halt meg, a rockzenészek „betegsége”, a drog és az alkohol végzett vele.
Hetven évvel ezelőtt, 1943. január 19-én született Texasban, jó családban, de nem sokáig bírta a maradi Dél bezártságát, kisstílűségét. Volt emiatt baja elég, iskoláiban kiközösítették, a főiskolán megválasztották a „legcsúnyább fiúnak”, pedig kifejezetten vonzó is tudott lenni.
„Élj gyorsan, szeress sokat és halj meg fiatalon” – ez lett Janis Joplin életének mottója, amit alátámasztva elszökött otthonról, ahol jól, de unalmasan élt átlagos családja körében.
1961-től énekelt a helybéli mulatókban, és ekkor kezdődött bensőséges és végzetes kapcsolata is az alkohollal. Kacérkodott a folkzenével és a countryval is, de végül a fekete blues varázsába került, különösen a tragikus sorsú Bessie Smith és a börtönviselt Leadbelly volt rá nagy hatással.
Sex, drugs and rock ‘n’ roll
Amint tehette, a napfényes és (szabad)os Kaliforniába menekült. San Franciscóban a hippi-kommuna zenészeiből szerveződött első együttese, a Big Brother And The Holding Company, velük hódította meg 1967-ben a montereyi fesztivál közönségét. Az együttessel két lemeze jelent meg, az első a banda nevét viselte, a második a Cheap Thrill címet kapta, ezen hallható egyik legismertebb dala, a Pieces of My Heart. Még nem volt húszesztendős, amikor életét már a drogok – kezdetben marihuána és amfetamin tabletták – töltötték ki. Ennek hangot is adott volna a Big Brothers & Holding Company énekeseként, csakhogy a Dope, Sex and Cheap Thrills albumuk címéből kizárólag az utolsó két szót engedélyezte a kiadó.
Kezdettől fogva szeretetre, szerelemre vágyott, ám a közönség által ünnepelt, ’piggy’(=malacka) becenévre hallgató csillag álmai magánéletében csak nagy ritkán teljesültek. „Értelmetlen az élet, ha 25 000 nézővel szerelmeskedsz a színpadról, utána mégis egyedül mész haza.” – hangzik szomorú mindennapjairól árulkodó mondata. Az alkohol iránti szenvedélyét a Southern Comfort cég is megpróbálta kihasználni és öt számjegyű összeget ajánlott, ha a színpadról hirdeti a termék előnyeit. Fölösleges kísérlet volt, hiszen Janis ekkor már nemcsak hirdette, hanem naponta legalább egy egész üveggel fogyasztotta is. „Inkább 10 viharos év, mint 70 a tolószékben” – vallott erőszakos és durva életszemléletéről, majd, mintegy igazolásul, ittas állapotban egy alkalommal Jim Morrisonnal is összeverekedett.
Ekkor már saját neve is elég volt a sikerhez, a kritika is szapulta kísérőit, így szakított velük és másik együttest szervezett. A Kozmic Blues Band ugyan képzettebb, de kevésbé inspiráló zenészekből állt, a velük készített albumról a Try a legmaradandóbb szám. Ezzel az együttessel is elégedetlen volt, így hamarosan már a Full Tilt Boogie Band kísérte forró hangulatú koncertjein.
Joplin utoljára 1970. augusztus 12-én énekelt a nyilvánosság előtt. Szeptemberben vette fel Pearl című negyedik és utolsó albumát, rajta egyebek közt a kíséret nélküli Mercedes Benz és a Me And Bobby McGee. A Buried Alive in the Blues már csak instrumentális verzióban hallható – az énekszólamot ugyanis 1970. október 4-én kellett volna rögzíteni, de Joplint aznap holtan találták szállodai szobájában. Sodró lendületű, de szétforgácsolt életét egy részegen belőtt, túlméretezett heroin adag zárta le. Hamvait kívánsága szerint a tengerbe szórták, az utána maradt pénzt pedig – nem volt sok – a haverok elitták. A Me And Bobby McGee lett élete egyetlen – már posztumusz – listavezető dala…
Janis Joplin sajátosan egyedi, gyönyörűen érdes hangja elvarázsolta a közönséget; ez a hang a kor hangja is volt. Joplin a színpadon és azon kívül is újraírta a férfiak dominálta rockzenében a nőkre vonatkozó szabályokat. Olyan őszintén, szenvedélyesen és sodró erővel énekelt bluest, ahogy előtte (és talán utána) senki.
Gyermekként szenvedélyesen szerette a meséket, gyakran maga szőtte tovább a könyvekben befejezett történeteket. 16 éves koráig nem különbözött iskolatársaitól, átlagon felüli értelmi képessége következtében ekkor kezdtek unalmassá válni számára a tanítási órák. Naiv elképzelései a párkapcsolatokról gyakran tették iskolatársai gúnyolódásának célpontjává, ilyenkor szobájába zárkózott, ahol festményei képzeletvilágában talált menedéket. A mesék világa és a valóság azonban fényévekre álltak egymástól. Házasságról, gyermekekről hiába ábrándozott, ezt a hiányt pótolta felfokozott életvitelével, amelybe beletartozott a féktelen autóvezetés, a partiról partira járás, a társ nemétől független szabad szerelem. Senki sem tartott ki mellette, ő pedig senkit nem tartóztatott.
Partnereit sűrűn váltogatta, drogozott és ivott, olykor a színpadon is (még whisky-reklám is készült vele), önégető életmódja szükségszerűen vezetett a véghez. Élete utolsó heteiben tőle szokatlan hosszúságú,
monogám párkapcsolatában végre megtalálta az áhított szerelmet és megpróbált a heroinnal is végleg szakítani, új életet kezdeni. Későn jött a boldogság, a függőség erősebb volt nála.
Alig néhány héttel előtte, 1970. szeptember 18-án meghalt Jimi Hendrix, a bálvány, máig tisztázatlan körülmények között. Amikor 1970 októberében heroin-túladagolásban Janis is meghalt, vele együtt egy egész generáció álmai omlottak össze. Janis nehezen viselte életét és az ellentmondásokkal teli hatvanas éveket, annak az ellenkultúrának a hétköznapjait, amely megváltoztatta körülöttünk a világot.
Felhasznált irodalom:
Alice Echols – Kozmic Blues Janis Joplin, Cartaphilus
MTI
