„Életem jó részét az irodalommal töltöttem, s azt hiszem, hogy a boldogság egyik formája az olvasás; a másik, gyengébb formája az írói alkotás vagy amit alkotásnak nevezünk, amely az olvasmányaink emlékének és felejtésének keveréke.” 35 éve, 1986. június 14-én hunyt el Jorge Luis Borges argentin költő, író, a mágikus realizmus irányzatának egyik legjelentősebb képviselője.
Jorge Luis Borges (teljes neve: Jorge Francisco Isidoro Luis Borges Acevedo) Buenos Aires egyik rosszhírű városrészében született 1899. augusztus 24-én. Meghatározó élménye volt a mérhetetlen gazdagságú családi könyvtár és a nagy területű, labirintushoz hasonló kert. E két dolog,
a könyvtár és a labirintus későbbi munkáinak jellegzetes motívuma lett.
Olvasni a Brit Enciklopédiából tanult meg, kilencévesen spanyolra fordította Wilde A boldog herceg című meséjét, s ez meg is jelent az El Paísban. 1914-ben Genfbe költöztek, itt végezte középiskoláit. 1921-ben visszatértek Buenos Airesbe, s Borges egyre inkább felfedezte szülővárosát, 1923-ban Fervor de Buenos Aires (Buenos Aires-i láz) címmel verseskötete is megjelent. Ugyanekkor több irodalmi újságnak is külső munkatársa lett.
„Kimeríthetetlen az irodalom, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy egyetlen könyv is kimeríthetetlen. A könyv nem önmagába zárt lény: viszony az, végtelen viszonyok tengelye.” (Jorge Luis Borges: Az örökkévalóság története. Közelítés Bernard Shaw-hoz)
A harmincas évek elejétől egyre inkább a metafizikai problémák felé fordult érdeklődése, a költészettől is eltávolodott, novelláiban és esszéiben találta meg képzelete fantasztikus világának megjelenítő eszközeit.
1937-ben munkát vállalt a városi könyvtárban, a nem túl sok szellemi kapacitást igénylő katalogizálás mellett Virginia Woolfot és Faulknert fordított. 1938-ban vérmérgezést kapott, hetekig élet és halál között vergődött. A betegség azonban hihetetlen kreativitást szabadított fel benne, s a gyógyulása utáni években írta meg legjobb fantasztikus elbeszéléseit, amelyeket a Ficciones (Fikciók) című sorozatban gyűjtött össze. A könyvtárban végzett munka ihlette A bábeli könyvtár című novellájának megírására is, a képzeletbeli könyvtár hatszögletű könyvtárszobáiban elhelyezkedő minden könyv azonos terjedelmű, nagyságú és kötésű.
„Én igyekeztem többet újraolvasni, mint olvasni, azt hiszem, az újraolvasás fontosabb, mint az olvasás, csak persze ahhoz, hogy újraolvashassunk valamit, azt már előbb el kellett olvasnunk. Ez az én könyvkultuszom.” (Jorge Luis Borges: A halhatatlanság)
Írt álnéven krimiket, majd politikai tárgyú cikkeket. Emiatt Juan Perón hatalomra kerülése után kitették állásából, s a piacok baromfi- és nyúlvizsgálójává nevezték ki, amiről azonnal le is mondott. Egy ideig angol nyelvi lektor volt, majd járta az országot, s előadásokat tartott. 1950-ben az Argentin Írószövetség elnöke, 1955-ben, Perón bukása után a Nemzeti Könyvtár igazgatója lett.
Erre az időre teljesen elvesztette látását, műveit édesanyjának és titkárainak mondta tollba. 1956-ban Nemzeti Irodalmi Díjat kapott, 1961-ben Beckett társaságában megkapta a tekintélyes Formentor-díjat. Nevét igazán ekkor ismerte meg a világ, s hamar népszerűvé vált.
„Én húsz éven át az angol irodalom professzora voltam a Buenos Aires-i Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Mindig azt mondtam tanítványaimnak, hogy ne csináljanak bibliográfiát, ne olvassanak kritikákat, olvassák magukat a műveket; lehet, hogy keveset fognak belőlük érteni, de élvezni fogják az olvasást, és mindig hallani fogják valakinek a hangját. Azt mondanám, hogy egy szerzőből a legfontosabb a hanglejtése, egy könyvben a legfontosabb a szerző hangja, az a hang, ami hozzánk szól. Életem jó részét az irodalommal töltöttem, s azt hiszem, hogy a boldogság egyik formája az olvasás; a másik, gyengébb formája az írói alkotás vagy amit alkotásnak nevezünk, amely az olvasmányaink emlékének és felejtésének keveréke.” (Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár)
Sokat utazott, amerikai és európai egyetemeken tartott előadásokat. Írásai közül e korszakának kiemelkedő műve az El Hacedor (A Teremtő) és a Képzelt lények könyve, amelyekben szinte teljesen elmosta a próza és a költészet közötti határvonalat. 1973-ban lemondott könyvtárigazgatói posztjáról, az utazás és az írás töltötte ki napjait. Ekkor került szoros kapcsolatba a japán-német származású Maria Kodamával, akivel 1985-ben Genfbe költözött, s 1986 áprilisában összeházasodtak. A frigy azonban rövid életű volt, Borges 1986. június 14-én májrákban meghalt.
Genfben temették el, szülővárosának Palermo negyedében utcát neveztek el róla. Noha többször is esélyesnek tartották a Nobel-díjra, politikai nézetei miatt soha nem kapta meg. Umberto Eco állítólag róla mintázta A Rózsa neve című regényében a könyvtárt őrző vak Jorge alakját.
