A Körhinta, a Hannibál tanár úr, A Pál utcai fiúk és még sorolhatnánk a modern magyar film remekeit, melyeket Fábri Zoltán rendezőnek köszönhetünk, annak a Fábrinak, aki a legnagyobb magyar írók műveit dolgozta fel, s akinek filmjei történelmet írtak, olyannyira újítóak, örök érvényűek és szimbolikusak.
Noha a háromszoros Kossuth-díjas Fábri Zoltán főhelyet kapott a szocialista kultúrpolitika kirakatában, filmrendezői életművét (1952-1983) meghatározták a letiltott forgatókönyvek, ezért milliós nézőszámokat elérő irodalmi adaptációkban mondta el a világról, diktatúrákról és emberi kapcsolatokról alkotott humanista üzenetét. Alapvetően nem volt filmnyelvi újító, mégis, a modern magyar film szimbolikus nagy pillanatait pergetve képzeletbeli mozinkban, alig akad, akinek ennyi erős képsorát összefűzhetnénk a Körhinta (1955) drámai hintajelenetétől A Pál utcai fiúk grundjáig (1968), a Hannibál tanár úr (1956) expresszív stadionjától Latinovits Zoltán őrnagyának abszurd dobozolásáig (Isten hozta, őrnagy úr, 1969).
Kilencvenöt éve, 1917. október 15-én született Fábri Zoltán (eredeti neve: Furtkovits Zoltán) háromszoros Kossuth-díjas filmrendező. Sokáig úgy tűnt, a Ferencvárosban felnőtt fiúból festőművész lesz, el is végezte a Képzőművészeti Főiskolát, de ekkor már filmrendező akart lenni. Mivel ilyen képzés sehol sem volt, a Színiakadémiára iratkozott be, 1941-ben kapott diplomát, majd a Nemzeti Színháznál lett rendező, díszlettervező, színész. A második világháború alatt amerikai hadifogságba került, ott írt egy filmforgatókönyvet Móra Ferenc Aranykoporsójából.
A Körhinta
Az 1953 őszén játszódó történetben Pataki úgy dönt, kilép a szövetkezetből, és Farkas Sándorral, a lányának szánt gazdával a maguk urai lesznek. Mari viszont Bíró Mátét szereti, aki az új szövetkezeti élet elkötelezettje. „Egy nagy szerelem és egy nagy lázadás története” – nyilatkozta művéről a rendező. Az irodalmi alapanyagtól markánsan eltérő forgatókönyvet a központi dramaturgia és a kultúrkormányzat részéről vádak érték, hogy e „banális, polgári szintű Rómeó és Júlia-történet” nem érvényesíti eléggé az „új élet, a szövetkezetesítés igazát”. Fábri ilyen kemény harcok mentén tudta elementáris erővel, természetességgel ötvözni a személyes sorsot és a társadalmiságot, a kátyúk, a sár szociografikus hűségű valóságának megjelenítését az abból felszárnyaló szerelem líraiságával, valamint az idősebb nemzedék „főd a fődhöz házasodik” patriarchális igazságával szemben a belső szabadság, a boldogsághoz való jog morális erejét.
A főiskolás felfedezett Törőcsik Mari kislányos bája, tisztasága, méltóságának szépsége, rebbenő, körben suhanó boldogsága, Soós Imre világgal dacoló izzása, Szirtes Ádám elfojtott, baltát, poharat markoló szilajsága, Barsi Béla konok keménysége Fábri kitűnő színészvezetését dicséri.
Az operatőr, Hegyi Barnabás expresszív világítása, plánozása nélkül nem alakulhatott volna ki Fábri az Aranypolgárt, a francia lírai realizmust, az olasz neorealizmust magyar környezetben egyedileg adaptáló világa, a hinta- és táncképek, az esküvői vonulás, a balta-montázsok lenyűgöző, tiszta szépsége.
Szőts István Emberek a havason (1942) és Radványi Géza Valahol Európában (1947) című filmjei után harmadszor csodálkozhatott rá a világ a magyar filmre. Az 1956-os Cannes-i fesztivál után egy akkor még nagyon fiatal újságíró, Francois Truffaut, a zsűrivel szemben így írt: „itt a nagydíjas film, az én nagydíjasom”.
1945-ben a Magyar Színház főrendezője lett, 1949-ben az Úttörő Színház igazgatásával bízták meg – a hírt a Szabad Népben olvasta először. Még abban az évben áthelyezték a Hunnia Filmgyárba művészeti vezetőnek, ő tervezte a Déryné és az Erkel című filmek díszleteit. 1952-ben Vihar című filmjét a mindenható Révai József népművelési miniszter politikailag „helyesebbre” dolgoztatta át. Kiemelkedő munkái között van a Sarkadi Imre novellájából készült Körhinta (1955), a Hannibál tanár úr (1956) Móra Ferenc regénye nyomán, a Kosztolányi Dezső regényéből készült Édes Anna (1958), a Két félidő a pokolban (1962).
A Pál utcai fiúk
Pályáján a következő csúcspont a Sánta Ferenc könyvéből 1965-ben rendezett Húsz óra, amely újra a magyar parasztság háború utáni sorsát ábrázolja. 1968-ban a Pál utcai fiúkat vitte filmre. Fábri túl az ellentmondásos fogadtatású, Rónay György Esti gyors című művéből forgatott Utószezon című filmjén, amely nem csak tabu-döntögető holokauszt-tematikájával, hanem eklektikus, szélsőségesen modernista elemeket is felvonultató formájával keltett feltűnést, valamint egy politikailag rázós Sükösd Mihály novellából leállított forgatókönyvön (Egymás mellett, akár a fókák), lehetőséget kapott Bohém Endre amerikai producertől, hogy angol gyerekszínészekkel filmre vigye A Pál utcai fiúkat. A Molnár-művek megfilmesítési jogával rendelkező Bohémnak sajátos elképzelései voltak: Fábrinak azért is meg kellett harcolnia, hogy Nemecsek Ernő meghalhasson, s ne afféle magyar Robin Hood-történet váljék a filmből. Noha a grund megvédelmezését a szülők a szomszéd házak erkélyeiről, amerikai módra szurkolják végig, megmentőjének halálát mindenki úgy siratja meg, akárcsak a regényben, köszönhetően a későbbi Koldus és királyfi Anthony Kemp nagyszerű alakításának is. Magyar gyerekszereplő alig akadt a filmben, eltekintve az idősebb Pásztort alakító későbbi operatőrtől, ifj. Jancsó Miklóstól. A filmgyárban akkoriban legendásnak számító Fábri-forgatás sok kísérletre is adott lehetőséget: Illés György operatőr a Vácrátóti arborétumban a vörösingesek gyűlését filmezve kipróbálhatta, hogy is működik a nappal forgatott „amerikai éjszaka”. Fábri regényhű, csupaszív filmjének világsikere volt: 1969-ben ott volt az Oscar-díjra jelöltek mezőnyében.
1969-ben Örkény István groteszk novellájából rendezte az Isten hozta, őrnagy urat, ebben a Latinovits Zoltán által megformált őrnagy a hatalom visszaéléseit mutatja be egy családon belül. Az 1971-es Hangyaboly Kaffka Margit, a 141 perc a befejezetlen mondatból (1974) Déry Tibor művéből készült. Az ötödik pecsét (1975) ismét Sánta-adaptáció, a nyilas terror erkölcsi konfliktusait tárja a néző elé.
Fábri művei morális példázatok az emberellenesség, az erőszak minden formája ellen, minden darabjában arra keres választ: mit tehet az egyes ember a történelem szorító körülményei között, hogyan őrizheti meg önmagát, emberi tartását.
A Magyarok (1977) hősei a második világháború alatt Németországba telepített magyar parasztokról szól, az 1980-as Fábián Bálint találkozása Istennel az első világháború végének zűrzavarait idézi fel. Balázs József regényei, a Magyarok és a Fábián Bálint találkozása Istennel nagy feltűnést keltett a hetvenes évek elején. Az egymással csak tematikusan érintkező művekből a forgatókönyv írása során Fábri kétrészes filmet, folytatásos családtörténetet alkotott: a Magyarok Fábián Andrását Fábián Bálint fiává írta, noha a regényekben csak névazonosság volt a két szereplő között. Noha a Magyarokat Oscar-díjra jelölték, különböző díjakat nyert külföldön, Koncz Gábor és Pap Vera itthon is, a kritika elverte rajta a port, „rossz ízű magyarságsiratásnak” bélyegezte. Utolsó filmje az 1983-as Gyertek el a névnapomra volt.
Isten hozta őrnagy úr
Örkény István már 1963-ban megírta Fábri Zoltánnak Csend van című filmnovelláját a dobozoló őrnagyról. A munkát Fábri abban a formájában nem tartotta elég markánsnak. Örkény kisregénnyé fejlesztette a művét, amiből Kazimir Károly, a Thália Színház igazgatója színdarabot íratott. Az 1967-ben bemutatott Tóték Latinovits Zoltánnal a főszerepben hatalmas siker lett. Fábri átdolgozta ezt a történetet is: realista „embermesét” fabrikált a 2. világháborús történetből, Darvas Iván narrátori közreműködésével. Olvasatában a magyar történelemben semmi sem abszurdabb, mint maga a valóság.
„A színészek és a miliő kiválasztásával Fábri nagyon hamar eldöntötte, hogy filmje nem lesz „tatis” (Nagybácsim, 1958), nem lesz „csehes” (Fekete Péter, 1964), hanem, hát ha valahova tartoznia kell, legyen vígjáték!” (Marx József). Az idegkimerült Őrnagy (Latinovits Zoltán) kedvelt beosztottja szüleinél tölti szabadságát. Fura kéréseit anya és lánya a fiú érdekében áldozatkészen teljesítik, sőt Ági (Venczel Vera) még szerelmes is lesz bele… Csak a köztiszteletben álló tűzoltóparancsnok (Sinkovits Imre) szegül ellen a terrornak az emberi önérzet nevében. Végső lázadásában az Őrnagyot annak legkedvesebb eszközével, a dobozvágóval hasítja négybe…. A néző már a film felénél megtette volna ezt, hiszen ő Tótékkal szemben megtudta, hogy a fiú elesett a fronton…
A magyar filmet – elsősorban a Körhintával – Fábri (és Hegyi Barnabás, az operatőr) ismertette meg a világgal. Több magyarországi és külföldi filmfesztivál díját is elnyerte, a Pál utcai fiúkat Oscar-díjra is jelölték. Szinte haláláig vezető tisztségeket töltött be a különböző szín- és filmművészeti szövetségekben, 1970-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt. 1984-től újra festett, több önálló kiállítása is volt. Háromszor kapott Kossuth-díjat, 1965-ben Kiváló művész lett, hatvanadik születésnapján a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével, 1992-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki.
Fábri Zoltán 1994. augusztus 23-án halt meg Budapesten.
Fábri Ferenc
Felhasznált forrás: Müpamozi
