Egész életében komolyabb művészi szándékai voltak, filmjei határozott tematikus érdeklődésről tanúskodtak, társadalmi problémákat érintettek. Korda Zoltán magyar származású amerikai filmrendező 120 éve született.
Korda Zoltán 1895. június 3-án Kellner Zoltán néven látta meg a napvilágot a Túrkeve melletti Pusztatúrpásztón, ahol apja intéző volt. A családfő korai halála után anyjával és testvéreivel Kecskemétre költöztek, ahol igen szerény körülmények között éltek. Az akkor még csak középiskolás Sándor bátyja Pesten próbált újságíróként boldogulni, de a kora miatt elvileg nem publikálhatott volna, ezért cikkeit a katolikus liturgia szövegét idéző Sursum Corda (Emeljük fel szívünket!) álnéven jegyezte. Nevét így ismerték meg, fivérei is Korda néven váltak világhírűvé.
Zoltán az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, de 1917-től már a bátyja tulajdonában álló Corvin Stúdióban dolgozott. Neve először 1918-ban társrendezőként szerepelt a Károly bakák című alkotásban. Első önálló filmjét 1920-ban forgatta, később dolgozott Bécsben és Berlinben is.
A harmincas évek elején költözött Angliába, ahol a London Filmnél a három Korda-testvér együtt dolgozott. Vince öccsük festőként, díszlet- és jelmeztervezőként lett ismert. Sándort mindenekfelett a hatás érdekelte, a nézőt elkápráztató luxuskivitel, a főkönyvben számszerűleg is lecsapódó siker. Zoltánnak viszont nem volt mindegy, milyen filmet rendez: komolyabb művészi szándékai voltak, filmjei határozott tematikus érdeklődésről tanúskodtak, társadalmi problémákat érintettek.
Rendezői pályafutása során, 1932 és 1955 között mindössze tizenkét filmet forgatott, s ez a rendezői tömegtermelés korszakában szokatlanul alacsony szám. Edgar Wallace afrikai témájú művei alapján ő rendezte a Sanders, a folyam ura című filmet, főszerepben az akkor Angliában élő fekete énekes-színésszel, Paul Robesonnal. Az Indiában forgatott Elefántfiú Kipling egyik varázslatos elbeszéléséből, a Kis Tumáj és az elefántok táncából készült, A négy toll című film Egyiptomban és Szudánban játszódó történelmi filmdráma.
1940-ben a Korda fivérek irányításával készült az Ezeregyéjszaka varázslatos világát idéző A bagdadi tolvaj, amelyet minden idők egyik legjobb mesefilmjének tartanak. A három Oscar-díjat begyűjtő alkotás akkor forradalminak számító trükkfelvételeivel és nagyszabású díszleteivel nyűgözte le a közönséget.
A bagdadi tolvaj forgatása után Dél-Kaliforniában telepedett le, és 1940-től egy évtizeden át Hollywoodban dolgozott, ahol 1942-ben készítette el Kipling műve alapján A dzsungel könyve című híres filmjét. Bár az indiai őserdőt stúdióban építették föl, a hatás tökéletesre sikeredett. A Tóth Endre társrendezésében készült alkotás azóta is számtalan felújítást ért meg.
1943-ban Humphrey Bogart főszereplésével forgatta a második világháborús Szahara című filmet, 1947-ben Gregory Peckkel Hemingway írása alapján A Macomber-ügy című melodrámát. Az Ernest Hemingway írása alapján készült melodráma Nairobiban játszódik. A gazdag amerikai Francis Macombert egy bivalyvadászat során felesége, a gyönyörű Margareth lelövi. A rendőrfelügyelő kísérőjüktől, Robert Wilson hivatásos vadásztól kér írásos beszámolót a „balesetről”. Miközben Wilson visszapörgeti emlékezetében a házaspárral együtt töltött órákat, megérti, hogy az asszony szándékosan ölte meg Macombert.
1950-ben tért vissza Angliába, ezután készítette az apartheid problémáját középpontba állító, a Brit Filmakadémia legjobb filmnek járó díját elnyerő Kiáltsd, ez kedves vidék! című alkotását, amelynek egyik főszerepét a fiatal Sidney Poitierra osztotta. Utolsó rendezése Terence Younggal közösen a Vihar a Nílus felett volt 1955-ben. Pályafutása végén ismét Amerikába költözött, de már nem dolgozott. 1961. október 13-án Beverly Hillsben halt meg.
