„Ma már meg kell harcolni a csöndért. Amikor az ember elfárad, betelik a jóléti társadalom által nyújtott mámorral, rájön, hogy tulajdonképpen minden zaj. Akkor fontossá válik a csönd.” Kaszás Attila noha sokat kiabált önmagával, hitt a boldogságban, a harmóniában.
Kaszás Attila Jászai Mari-díjas színművész 1960. március 16-án született a szlovákiai Vágsellyén. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1983-ban végzett, Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként. 1984-től tizenöt éven át a Vígszínház társulatának tagja volt, utána négy évig szabadúszóként dolgozott. 2003-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz, játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rockszínházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden is.
„Az embernek az a dolga, hogy harmóniát teremtsen magában és maga körül. Én rendkívül sokat kiabálok magammal.” Kaszás Attila (Berniczky Konkoly Edit: Színházszerelem)
Az önmagával sokáig elégedetlen színész pályájának fordulópontját 1991-ben Georg Büchner Leonce és Léna című darabjában Leonce megformálása hozta meg, amelyért megkapta a legjobb színészi alakítás díját az Országos Színházi Találkozón.
Pályafutása során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, sokszínű repertoárján szerepelt, különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott.
„Fontossá válik a csönd”
Egyebek közt Ambrus diák (Weöres: A kétfejű fenevad), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), a Macbeth, Jimmy (Osborne: Dühöngő ifjúság), Liliom (Molnár: Liliom), Mefisztó (Goethe: Faust), Edek (Mrozek: Tangó), Szvidrigaljov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés). Muzikalitása, kiváló hangja révén zenés darabokban is sikert aratott, így A padlás, a Hair, a Miss Saigon, a Mágnás Miska, a West Side Story, a Van aki forrón szereti című művekben.
„Ma már meg kell harcolni a csöndért. Amikor az ember elfárad, betelik a jóléti társadalom által nyújtott mámorral, rájön, hogy tulajdonképpen minden zaj. Akkor fontossá válik a csönd.” Kaszás Attila (Berniczky Konkoly Edit: Színházszerelem)
Számos tévé- és mozifilmben szerepelt, például az Érzékek iskolájában, az Üvegtigrisben, a Kútfejekben. Eszenyi Enikővel kötött első házassága, majd Balázsovits Edittel való kapcsolata után másodszor is megnősült. 2005-ben megszületett kisfia, Jancsi, halála után, 2007 decemberében pedig kislánya, Luca.
A 47 évesen elhunyt fiatal színésznek rövid pálya jutott. 2007. március 19-én előadás előtt lett hirtelen rosszul, a Nemzeti Színházból – ahol négy előadásban is szerepelt – szállították kórházba, az intenzív osztályra. Az orvosok erőfeszítései ellenére állapota egyre romlott, a kómából nem tért magához és március 23-án meghalt. 56 csepp vér című filmjének bemutatóját már nem érte meg.
„Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.” Kaszás Attila (Berniczky Konkoly Edit: Színházszerelem)
1988-ban Hegedűs Gyula-emlékgyűrűvel, 1990-ben Jászai Mari-díjjal, 1992-ben Ajtay Andor- és Ruttkai Éva-emlékdíjjal jutalmazták. 2008 januárjában díjat alapítottak emlékére, a díjazottat minden évben a magyarországi, illetve a határon túli magyar nyelvű kőszínházak és jelentősebb alternatív társulatok színészközösségei választják ki.
A Nemzeti Színházban színházterem és dombormű őrzi emlékét, Révkomáromban Búcsú a színpadtól elnevezéssel szobra áll a színház parkjában. Kaszás Attila tisztelői elhelyezhetik az emlékezés virágait az őt ábrázoló domborműnél.
