Szathmáryné Farkas Lujza első férje, Szathmáry Dániel elesett a szabadságharcban, második férjével, Laczkóczy Sándorral saját társulatukkal járták az országot, majd 1857-től ismét a Nemzeti Színházba játszott…
Fiatalon hősnőket, kissé megöregedve komikus szerepeket alakított. Minden szerepkörben föltalálta magát és különleges beleérzéssel jelenítette meg alakjait, s amin a hozzáértők legjobban csodálkoztak, Szigligetit szigligetisen, Shakespeare-t sekszpírien, Molière-t molièresen játszotta.
Senki az égadta világon nem is sejtette, hogy mindenre ösztönösen érez rá, és egyetlen művet sem olvasott el.
A Faustban olyan elragadó szellemmel alakította az egyik boszorkányt, hogy az előadás után kritikusok és színészek vették körül és áradoztak nagyszerű teljesítményéről.
Valaki megjegyezte:
– Igazán nem értem, hogy tudta ennyire megérteni a Faustot, ennyire mélyére hatolni a mű legtitkosabb rejtekeinek!
– Hóóó! Kedvesem – mondta Szathmáryné -, nekem aztán az egész Shakespeare a kisujjamban van!
A lelkes rajongókba beleszorult a szó. Valaki hosszas csönd után megjegyezte:
– De a Faustot nem is Shakespeare írta!
– Nem? – csodálkozott Szathmáryné kedvetlenül. – Bánom is én. Hát jó, akkor legyen Molière!
